Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Major Pál-Vargay Zoltán: A talajvíz alakulása a kiskörei-tározó térségében

552 Major P. és Var gay Z. 2.2. Az emberi tevékenység hatása Az emberi tevékenység hatásának vizsgálatát két részre kell bontani, a kiskörei tározótér üzembe helyezése előtti és utáni időre. A Kiskörei-tározó megépülése előtti időben is volt e térségben olyan talajvíz-emelkedés ill. talajvízállálás-változás, amely emberi tevékenység hatására jött létre (1. ábra). A jelentkező emelkedések az öntözés és a mezőgazdaság átalakításának hatását tükrözik. Az 1950-es évek közepétől a mezőgazdaságban az átalakulást egyrészt a nagyméretű táblák kialakítása, másrészt az intenzív mezőgazdasági technológiák (pl. a mélyszántás) bevezetése jellemzi. A nagyméretű táblákon alacsonyabb rendű elvezető rendszerek megszűnése folytán a beszivárgás mindenképpen megnövekedett, de a mélyszántásnak is beszivárgást növelő hatása van. Ezek a hatások a már említett természeti tényezők hatásával összegeződve eredményezték az 1950-es, ill. az 1960-as évek közepén, majd az 1970-es években jelentkező talajvízállás-csúcsokat. Meg kell jegyeznünk, hogy az öntözés hatásaként kimutatható talajvízállás-emelkedések oka nemcsak a túlöntözés következtében megnövekvő többlet-beszivárgás, hanem az átnedvesített fedőréteg miatt bekövetkezett talajvízből történő párolgáscsökkenés is. Egyes településeken belül a talajvízállás-emelkedés okozója a település ivóvízellátásával és a megnövekedett szennyvízmennyiség elszikkasztásával hozható kapcsolatba. Az emberi tevékenység (öntözés, mezőgazdasági technológiai változás, hatása mellett még geológiai vagy még inkább rétegfizikai adottságok is elősegítették a kiskörei térségben bizonyos területeken észlelt talajvízváltozásokat. A Kiskörei-tározó melletti nagykunsági és jászsági területeken a kisebb süllyedést mutató területek mellett elég nagy foltokban az 1950-es évektől talajvízállás-emelkedés mutatható ki ( 1. ábra), természetesen még a Kiskörei-tározó üzembe lépése előtt. Ezeken a területfoltokon való emelkedések mértékéhez geológiai, vagy inkább rétegfizikai adottságok is hozzájárultak. A talajvíz átlagos mélységének egyik fő szabályozója a fedőréteg kapilláris tulajdonsága. Ennek a következménye az, hogy löszös fedőrétegű sík területen, így vizsgált területünkön is, a nagy kapilláris emelőmagasság következtében a talajvíz a természetes viszonyok között nagy mélységbe tud lesüllyedni. Csak utalunk arra, hogy ezt tapasztalhattuk a nagykunsági infúziós löszöknél, a jászsági lösztalajoknál, a hajdúsági löszháton, a Nyírségi tiszai pereme homokos lösztalajainál stb. Ezek a talajok a kötött, agyagos talajokkal szemben lehetővé teszik a viszonylag gyors beszivárgást, azonban kis szabad hézagtérfogatuk miatt már a kisebb mértékű beszivárgás-változások is nagymértékű talajvízállás-változást eredményeznek. Ugyanakkor ezeknek a talajoknak nagy az anizotrópiájuk, emiatt a lecsapoló csatornákkal szemben kötött talajként viselkednek. Az emelkedés mértékét az is növeli, hogy vizsgált területünkön a löszös fedőréteget nagy foltokban közelítően vízzáró kötöttebb anyagok is tarkítják, amelyek területén az emelkedés, amely itt csak nyomásnövekedés, alig igényel tározókapacitás feltöltést (Major 1982). 3. A Kiskörei-tározó hatástávolságának becslése Hatástávolságon itt tulajdonképpen a tározótól számított azt a távolságot értjük, amelyen túl a talajvizek vízállásai a tározó üzemi állapotában már megegyeznek azokkal a vízállásokkal, amelyek a tározó nélküli állapotban álltak volna elő. A definícóiból következik az, hogy meghatározása nem egyszerű feladat, minthogy az összetett hatások miatt megbízhatóan nem számítható, és nyilván nem is észlelhető a tározó üzeme nélküli talajvízállapot. Tovább bonyolítja a feladatot, hogy ez a hatástávolság időről időre