Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
4. füzet - Major Pál-Vargay Zoltán: A talajvíz alakulása a kiskörei-tározó térségében
A talajvíz alakulása a Kiskörei-tározó térségéhen 551 it is, valamint a nyári félév hőmérséklet átlagait, bejelölve a vizsgált időszak nyári félévi középhőmérsékletét. A vizsgálatok során több állomás adatait is feldolgoztuk, a 3. ábrán viszont csak a kiskörei térségre jellemzőket tüntetjük fel. A meteorológiai jellemzők mellett a 3. ábrán a tározó bal parti területén lévő talajvízkutak átlagértékeit is megadjuk. A későbbiekben ezeket részletesebben elemezzük, most csak arra szeretnénk rámutatni az ábra kapcsán, hogy milyen nagymértékű hasonlóság mutatható ki a talajvízjárás és a csapadék mozgó átlagainak idősorai között. A mozgó átlagértékek maximumához a talajvízállás maximuma, minimumához a talajvízállás minimuma tartozik. Megállapíthatjuk, hogy az évi csapadékösszegek 3 éves, mozgó átlagértékei mintegy 13 éves periódust mutatnak a vizsgált időszakban. Ezeknek a csapadék-maximumoknak az időkörnyezetében jelentkeztek a talajvizáilás-maximumok is. Az ábrából még az is megállapítható, hogy a csapadékok talajvizet emelő hatásukat az 1940^4, az 1953—55, az 1965—71 és az 1976—80 közötti időszakban okozhatták. Érdekes eredményre jutunk, ha elemezzük az ábrán feltüntetett nyári félévi középhőmérsékletek alakulását. Ha az utolsó éveket vizsgáljuk, meglepően azt az eredményt kapjuk, hogy az 1965-ös időszaktól kezdődően, de különösen 1970-től a nyári félévi középhőmérsékletek jelentős mértékben csökkentek, a csökkenés átlagos értéke ebben az időszakban meghaladja az 1 °C-ot is. A csökkenő hőmérséklet vezérelte nyári félévi párolgáscsökkenés talajvízállás-emelkedés okozója lehet, tekintve, hogy így a nyári félév végén jelentkező magasabb talajvízállásra halmozódik a téli félévi talajvízállás emelkedés. Az alacsonyabb nyári középhőmérsékletek a beszivárgó csapadék talajvíznövelő hatását felerősítik, és tulajdonképpen azt állapíthatjuk meg, hogy a meteorológiai tényezők hatására akkor jelentkezik nagyobb mértékű talajvízállás-emelkedés, ha a csapadékok maximumai és a nyári félévi hőmérséklet-minimumok összeesnek. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a 3. ábrát, akkor megállapíthatjuk, hogy a talajvízállás-maximumoknak az 1940—4l-es évekhez, az 1955-ös évhez, az 1965—67-es és az 1969—7l-es, valamint az 1976—80-as évekhez kell tartozni. Megállapíthatjuk, hogy a vizsgált kiskörei térségben ténylegesen ebben az időpontokban jelentkeztek a talajvízállás-maximumok. Megállapításunkat ragyogóan támasztja alá a 2. ábrán feltüntetett 4 év június hónapjának talajvíz helyzete. Az 1970-es év meggyőzően mutatja, hogy a Kiskörei-tározó nélküli állapotban magas talajvízállások alakultak ki, mert ebben az időszakban jelentkező viszonylag alacsony csapadékmaximum hatását az alacsony nyári középhőmérséklet felerősítette (3. ábra). 1975júniusaban pedig a Kiskörei-tározó működése ellenére a talajvíz süllyedő tendenciát mutatott, mivel az 1975. évi csapadékösszeg kevesebb volt, a nyári középhőmérséklet pedg magasabb volt a sokévi átlagnál. Meg kell jegyeznünk, hogy a talajvízállás változásának nemcsak a meteorológiai hatások az egyedüli okai, hanem nyilvánvalóan azt az emberi tevékenység és a természetes tényezők együttesen befolyásolják. Most csupán arra szeretnénk kitérni, hogy pl. a Nagykunság területén, amelyhez a Kiskörei-tározó térségének egy része is tartozik, a talajvízállás-emelkedés során feldolgozott két időszak (1956 60, ill. 1966- 75) téli félévi, tehát beszivárgást okozó csapadékának átlaga téli félévenként 193,2 mm. ill. 210 mm. A különbség 16.8 mm. amely figyelembe véve a vízháztartási vizsgálatok alapján a Nagykunságra megállapítható, mintegy 11%-os beszivárgási százalékot, ez a két időintervallum között átlagosan 1.8 mm/év többlet-utánpótlódást jelent. Л Nagykunság fedőrétegeit véve figyelembe az átlagos tárolási kapacitást 2 3%-osra becsültük. Ezzel az évi átlagos talajvízállás-emelkedés 0.6 0,09 m. Ez az évi emelkedés a vizsgálatba bevont két időszak közötti 12.5 évre 0.75 1,25 m-es emelkedést jelent. Ebből a becslésből az derül ki, hogy a Nagykunság területén előállt talajvízállás-emclkedésekből maximálisan mintegy 1,00 m az, amely a természeti tényezők változásának következtében állt elő (Major 1982).
