Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás fejlődése. II. rész

A vízügyi szakigazgatás fejlődése 55 Építési Igazgatóságon tevékenykedett, Bodoky Lajos, Lauka József a Tiszánál, Mokrv Ede. Péch József a Bega-csatornánál volt előzőleg alkalmazásban. 1873-ban 19 fő dolgozott a vízépítészeti szakosztályon, majd a létszám 1879-re 13-ra csökkent. Az alkalmazottak közül 4 fő adminisztrátor volt. (Magyarország Tiszti Cím- és Névtára 1879). A minisztérium szervező munkájának egyik legfontosabb eredménye a folyammérnökségek, majd 1871 -tői a folyammérnöki hivatalok létrehozása volt. Az 1870-es években e hivatalok felügyeltek a hajóutakra, ellátták a vízrajzi teendőket, ellenőrizték a szabályozott folyószakaszokat, irányították az árvízvédelmet. 1873-ban a Duna mellett 13, a Tisza mellett pedig 9 folyammérnöki hivatal és 3 kirendeltség működött. Ekkor takarékossági okokból csökkentést rendeltek el, és a kevésbé fontos folyószakaszokon egyes hivatalok befejezték működésüket (Dóka 1981). A kiegyezés után megerősödtek a vízszabályozó társulatok. Az 1840-es években alakult Tisza menti szervezetek árterei az egész folyóvölgyre kiterjedtek, fő feladatuk a védművek építése és a elkészült töltések felügyelete volt. Fontos szerepet játszottak a Bodrog, Körösök, Maros szabályozásában, ahol a mederszabályozás és a töltésépítés is e szervezetekre várt. Megerősödtek a Duna menti vízszabályozó társulatok is. Újjászervezték a Kaposszabályozó, Nádor-csatorna, Sióberki, Balatonszabályozási társulatokat, 1861-ben megalakult a szervezet a Marcal folyó, 1873-ban a Rába szabályozására. Társulati formában kezdődött meg az 1860as években a Pest megyei Sárköz lecsapolása, és a Szekszárd—Bátai öblözet ármentesítésc is. 1878-ban a társulatok kezelésében már kereken 20 700 km

2 ártér volt, az ország egykori vízborításainak 54,45%-a (Dékány 1878). A törvényhozás 1871-ben rendezte a többféle tevékenységet kifejtő szervezetek jogi helyzetét (Dános 1919). Szabályozták a társulatok alakításának módját. Eszerint, ha a birtokosok többsége kívánta, az érdekeltek összehívásával lehetett társulatokat létrehozni. Első lépés a tervek és a költségvetés összeállítása volt, amit rendszerint nem állami szolgálatban álló mérnök készített. Ennek elfogadása után állították össze a szervezet alapszabályzatát, amelyet a minisztérium hagyott jóvá. Az alapszabályokban meg kellett jelölni a társulat nevét, székhelyét, célját, utalni kellett a választmány szervezetére, a közgyűlés feladataira, a tagok szavazati jogára. Jóváhagyás után a társulat megkezdte tényleges működését. Folyó ügyeit a választmány intézte, amely elnökből és legalább 4 tagból állt. Közgyűlést évente tartottak. Minden esetben a közgyűlés döntött a nagyobb beruházásokról, a kölcsönök felvételéről, az alapszabályok módosításáról, a költségvetésről. A jegyzőkönyvet - az illetékes törvényhatóságon keresztül — fel kellett küldeni a minisztériumba. A társulat tisztviselői az igazgató, főmérnök, szakaszmérnökök, pénztáros, ellenőrök és segédszemélyzet voltak. A tisztviselőket - a közgyűlés kérésére el lehetett mozdítani a helyükről, és leválthatták az elnököt is. Az ügyeket az igazgató vezette, a műszaki irányítás a főmérnökre és a szakaszmérnökökre hárult. A műszaki alkalmazottak nem függtek sem a minisztériumtól, sem a folyammérnöki hivataloktól, hanem kizárólag a társulatnak feleltek. A tisztviselők és a segédszemélyzet állandó fizetésben részesültek, és alkalmanként felvehettek napidíjasokat is. A szervezetek felett közigazgatási szempontból a területileg illetékes törvényhatóság gyakorolt felügyeletet, műszaki szempontból pedig a kijelölt folyammérnöki hivatal. Ha a társulat több megye területén feküdt, akkor a minisztérium döntött a közigazgatási felügyelet kérdésében. Ha a társulat nem teljesítette megfelelően feladatait, a minisztérium biztost küldött ki az irányításra és az autonómiát felfüggesztette. Erre olyankor került sor. ha a testület nem kezdte meg időben a jóváhagyott tervek végrehajtását, a sürgős munkákhoz nem volt hajlandó kölcsönt felvenni, vagy olymértékben hanyagolta el az árvízvédelmi felkészülést, hogy kár keletkezett.