Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
4. füzet - Haszpra Ottó: A Dunakiliti duzzasztómű és a szigetközi talajvíz
Vízügyi Közlemények. LXVI. évfolyam 1983. évi 4. füzei A DUNAKILITI DUZZASZTÓMŰ ÉS A SZIGETKÖZI TALAJVÍZ DR. HASZPRA OTTÓ 1 A világ számos országában létesülő folyami duzzasztómüvekkel, így a gabcíkovonagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban egyik lényeges kérdés, hogy a szabad vízfelszín változásának a talajvízre gyakorolt hatása nem túlzott mértékben sérti-e a mezőgazdaság, az erdészet és a természetvédelem érdekeit. A magyar—csehszlovák közös vízerőmű-rendszer Dunakiliti és Palkovicovo közötti szakaszán a Duna vizét a jelenlegi meder helyett jórészt a csallóközi oldalon épülő üzemvízcsatorna fogja szállítani, a régi mederben pedig az év nagy részében 4—5 méterrel alacsonyabb lesz a vízszint, mint a természetes évi átlag. Emiatt a szomszédos szigetközi területek talajvízszintje nyilvánvalóan süllyed, ill. a dunakiliti tározó mentén emelkedik, ha megfelelő műszaki beavatkozással ezt meg nem akadályozzák. A VITUKI-ban 1967—77-ben kétdimenziós, a nem permanens állapotra vonatkozó vizsgálatok folytak digitális számítástechnika segitségével a dunakiliti duzzasztás eredményeként várható szigetközi változások meghatározására (Major 1976, Székely—Major 1977), 1978—80-ban pedig háromdimenziós permanens vizsgálatokat végeztek az elektromos analógia módszerével a Duna és a Hansági-főcsatorna által közrefogott, mintegy 1000 km 2-es területre, kidolgozva a talaj vízszín változást gátló műszaki megoldásokat is (Varrók—Haszpra 1978, Ujfaludi—Haszpra 1979, Haszpra 1980). A laboratóriumi vizsgálatokkal párhuzamosan értékelték a talajvízszint-változás feltételezhető mezőgazdasági hatásait (Major 1983) és a világon hasonló geológiai adottságú területeken megépült duzzasztómüvek körül kialakult viszonyokat is (Kertai—Kozák—Novoszáth 1983). A dunakiliti duzzasztómű üzembe lépése után a szivárgási viszonyok a térség mértékadó részén a tározó és az elhagyott meder vízszintjének csekély ingadozása miatt — permanens módon alakulnak, ezért az analóg vizsgálatok, a hidrogeológiai térség geometriájának erőteljesen háromdimenziós jellege folytán, a digitális vizsgálatokhoz képest pontosabb megoldást szolgáltatnak. A továbbiakban ezeket a háromdimenziós analóg vizsgálatokat, amelyek végül is a tervezés alapjául szolgáltak, részletesen ismertetjük. Ezt megelőzően még meg kell említenünk, hogy a 60-as évek közepén már végeztek háromdimenziós analóg vizsgálatokat a kiliti régió szivárgási viszonyaira vonatkozóan ( Varrók 1968), a mű új elrendezése, az új hidraulikai paraméterek, a határfeltételek pontosabb kielégítése (pl. a fedőréteg áteresztő-képességének figyelembevétele), a kibővült feladatkör (pl. beszivárogtatás), a mérési feldolgozási módszer továbbfejlesztése és finomítása stb., azonban mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt lényegesen részletesebb és fejlettebb vizsgálatsorozatot igényeltek, illetve eredményeztek. Tanulmányunk e vizsgálatok összefoglaló jelentésén alapul és ez a téma első. részletes, magyar nyelvű publikációja, megvitatására azonban számos hazai fórumon sor került. Egyes részletek ismertetése néhány nemzetközi konferencia anyagban már megjelent (Haszpra 1980, 1983). 1 Dr. Haszpra Ottó oki. mérnök, a műszaki tudományok doktora, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vízépítési Tanszék egyetemi tanára.
