Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Haszpra Ottó: A Dunakiliti duzzasztómű és a szigetközi talajvíz

A dunakiliti duzzasztómű és a szigetközi talajvíz 533 1. A hidrogeológiai feltételek és megváltozásuk A Kisalföldön — az ősi Duna-delta maradványaként — a legfeljebb néhány méter vastagságú, kis áteresztő-képességű fedőréteg alatt 450 m vastagságot is elérő, nagy áteresztő-képességű, homokos-kavics üledék található (1. ábra), és a Duna, valamint mellékágai és mellékfolyói kanyargásukkal ma is őrzik a delta jelleget. A Kisalföldön a Dunából — a jelenlegi ún. „természetes" állapotban — a Pozsony és Medve közötti szakaszon a víz általában a környező régió felé szivárog. A Szigetközben a kiszivárgó víz fő befogadója a Mosoni-Duna, de bizonyos mennyiség a Rábcát és a Hansági-főcsatornát is eléri. I. ábra. A vizvezetö homokos kavics összlet vastagsága m-ben Рис. 1. Мощность водопроницаемой несчано-галечниковой цвиты Fig. 1. Thickness of the pervious sandy gravel layers (in metres) A dunakiliti duzzasztómű a mintegy 26 km hosszú, 60 km

2 felületű dunakilitihrusovi tározót hozza létre, melynek vízszintje a tározó gátjai között Pozsonytól Dunakiliti felé egyre jobban a terep fölé emelkedik, s Dunakilitinél már 7 méterrel van a terep fölött. Ugyanakkor Dunakiliti alatt Palkovicovóig a Duna vízszintje az év nagy részében 4—5 m-rel a természetes középvízszint (és mindig a természetes vízszint) alatt marad. A Dunakiliti alatti régi mederben általában csak 50...200 m

3/s élővíz folyik le, többet csak 5000 m

3/s-ot meghaladó árvizek idején, vagy télvégi jéglebocsátáskor kap. A Duna vízszintjének ez a megváltozása a természeteshez képest nagyobb kiszivárgást eredményez a tározótérből, ugyanakkor a Kiliti alatti régi meder ugyancsak nagyobb arányú beszivárgás befogadójává válik. A ki- és beszivárgás nagysága, valamint a mentett oldali talajvíz szintjének helyzete nagymértékben függ a menteit oldalon