Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Csapadékvíz csatornák méretezése javított racionális módszerrel 427 A gyakorlati méretezés során nem ritka az az eset. amelynél a vizsgált csatornaszakasz mértékadó terhelését a megelőző szakasz árhulláma adja (II. táblázat). A 3-1 csomópontok közötti méretezésnél előfordulhat olyan eset, amelynél a mellékgyűjtőre vonatkozó lefolyási idő meghaladja a T = 15 min értéket (11-2-0). Ez esetben is alkalmazni kell a területelhagyást az érintett mellékgyűjtőre vonatkozóan. A 3. jelű csomópontig újból elkészítjük a területösszegző görbét (4. ábra. III. szaggatott vonal), az eddigiekben ismertetett elvek szerint. A hivatkozott csomópontig készített összegző görbének az origóhoz közel eső része már a végleges összegző vonallal lesz azonos, ami eredményvonalnak tekinthető. Ezt a görbét csak a 11 1-0 jelű mellékgyűjtő hatása fogja módosítani. Megállapítható az is, hogy a 11-2-0 jelű mellékgyűjtő már az 5. jelű csomópontig elkészült összegző görbének (II. számú) az origóhoz közel lévő szakaszát csak kismértékben módosítja, tehát a területelhagyásra vonatkozóan nem gyakorol számottevő hatást. A 3-2 és 2-1 jelű csomópontok között a méretezést az előzőekben vázoltak szerint végezhetjük. 4. Összefoglaló következtetések A csapadékvíz levezető csatornák méretezése az ún. területösszegző görbe alapján elvileg és gyakorlatilag is jól megalapozott számítási eljárásnak tekinthető. A hagyományos racionális módszerrel kombinálva a tényleges viszonyok jobb megközelítését teszi lehetővé és egyben szemléletesebbé. A numerikus számítást jól kiegészítő grafikus módszer vizuálisan is érzékelhetővé teszi a területelhagyással kapcsolatos jellemző, kritikus pontokat (az összegző vonal inflexiós pontjait). A számítási eljárás - hagyományos értelemben véve meglehetősen időigényes. A hátrány számítógép alkalmazásával kiküszöbölhető. A számítások ellenőrzése a méretezési folyamatba beépíthető. Javasolható az ismertetett módszer szélesebb körű alkalmazása és elterjesztése a csapadékvíz levezető csatornák méretezésének mérnöki gyakorlatában. IRODALOM Chien. J. S. Saigat. K. K.: Urban Runoff by Linearized Subhydrographic Method. Proc. ASCE.. Journal of the Hydraulics Division. Vol. 100. No HY8 (1974). Horváth t.: Városi csatornahálózatok méretezése. VÍZDOK. VMGT-75. Budapest. 1975. Horváth t. A csatornázás és a szennyvízkezelés hidraulikája. Kézikönyv, VÍZDOK. Budapest. 1976. Horváth t.: Л csatornázás és a szennyvízkezelés hidraulikája. Példatár. VIZDOK. Budapest. 1979. Horváth t. Hunvady D. Murgittay E. l'futil. Csatornázás, (szerk. Horváth 1.) Ké/ikönyv (sajtó alatt). ÉTK. Budapest. U'einmtmn. II Die Berücksichtigung des Kanalspeicherraumes bei der Bemessung von Regenwasserkanalisationen. Schweiserische Zeilschrift für Hydrologie 29 (1967). /.sitvoy /. Csapadékvíz csatornák méretezése „területösszegző görbe" alapján. MÉLYÉPTERV kiadvány. Budapest. 1968. y.sitvay I. Mokos /.. A csatornaméretezés jelenlegi helyzete. Elemző tanulmány (kézirat). MÉLYÉPTERV. Budapest. 1964. * * * Расчет каналов дождевого стока улучшенным рациональным методом д-р XOPBA Т Имре-д-р КИШШ Е. Тибор Среди методов расчета дождевой канализации (табл. 1.) по сей день наиболее распространенным считается рациональный, который предпологает установившееся равномерное движение воды и распространение осадков на всю территорию бассейна за промежуток времени, равный времени добеганию стока. Один из недостатков метода заключается в том, что при