Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Csapadékvíz csatornák méretezése javított racionális módszerrel 421 3 1 4 1 Э) b) \VK.83337 \ CJ I. ábra. Szabálytalan alakú vízgyűjtőterületek Рис. 1. Водосборные площади неправильной конфигурации Fig. 1. Irregular catchment shapes Bild I. Einzugsgebiete unregelmässiger Form szükséges lefolyási időnek megfelelő kis intenzitással szorzott teljes terület adja a mértékadó terhelést, hanem az 1-2 pontok közötti terület elhagyásával számításba vett 2-3 szakasz lefolyási idejéhez (tehát a rövidebb időhöz) tartozó nagyobb intenzitással és a vonalkázott terület alapján számított árhullám lesz a mértékadó. Hasonló megfontolások tehetők az l.h. ábra alapján is. Gyakori az I.e. ábrán vázolt vízgyűjtőterület is, ahol a 4. jelű keresztszelvényben a mértékadó terhelés megállapításánál akkor járunk el helyesen, ha az I 2 és a 3-4 területeket elhagyjuk és a mértékadó terhelést a 2-3 szakasz lefolyási idejének megfelelő intenzitással és a vonalkázott terület figyelembevételével számítjuk. A hivatkozott megállapítások olyan modellszerű vízgyűjtőterületekre vonatkoznak, ahol a lefolyási idő T = 15 min értéket meghaladja. Részletesebb bizonyítás nélkül is belátható, hogy a mértékadó árhullám csak a vízgyűjtőterület csökkentésével, ún. területelhagyással határozható meg. Ismeretes, hogy a területelhagyásra vonatkozóan vagy a többszöri kísérlet (többlépcsős megközelítés), vagy az ún. „karácsonyfa-módszer" alkalmazható a hagyományos méretezési gyakorlat szerint. A tapasztalat azt igazolja, hogy a többszöri megközelítés meglehetősen időigényes; kevéssé irányítható, kellően nem ellenőrizhető és alkalmazásakor a területelhagyás szerepe és hatása vizuálisan nem követhető. Az elmondott nehézségek kiküszöbölését eredményezi a területösszegző módszer, amelynek lényeges vonatkozásai a következők (Zsitvav 1968): A redukált részterületek ( F R ) alapján rajzolt vízgyűjtő karakterisztikának a terület-bekapcsolódási ága (a terülctösszegző vonal) alkalmas a vízadó terület jellegzetességeinek és időbeli változásának jellemzésére. A területösszegző vonal kezdeti szakaszán levő inflexiós pont meghatározza az ordináta (Fr) és abszcissza (7) értékeket, amelyek a területelhagyásra vonatkoznak. Az ily módon csökkentett lefolyási idővel és az elhagyott területtel számítható a vizsgált csatornaszakasz mértékadó vízhozama. A módszer alapján a méretezést a gyakorlatban a következőképpen végzik. Egy célszerűen választott koordináta-rendszerben felrakjuk az összetartozó idő ( T) és redukált vízgyűjtőterületek (FR) értékeit. A vízszintes tengelyre az egyes csatornaágak lefolyási ideje, a függőleges tengelyre pedig a megfelelő redukált területek összesített adatai rakhatók fel. Az így kapott pontokat összekötve kapjuk a szóban forgó vízgyűjtőterület karakterisztikáját. A karakterisztika alatti területek grafikusan összegezhetők a főgyűjtő vizsgált pontjáig. 2.2. Területösszegzés
