Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

422 Horváth I. és Kiss E. T. A vázolt módszer szerint szemléletessé válik a vizsgált méretezési csomópontig bármely időpillanatban a vízleadásba bekapcsolt redukált vízgyűjtőterület nagysága, vagy egy adott időtartamhoz rendelt elhagyható redukált terület. Az előzőekben vázolt elvi szempontok összefoglalásaként megállapítható: igényesebb méretezések során célszerűen alkalmazható a „területösszegző görbe" elvén alapuló eljárás, amelyet külföldi kutatások alapján hazánkban fejlesztettek tovább. Eszerint a szóban forgó grafikus módszerrel jól követhetők a vízgyűjtőterület sajátos viszonyai. A maximális csapadékvízhozam értékét a vázolt területelhagyás segítségével lehet megállapítani. A módszer lényegéhez tartozik, hogy egy koordináta-rendszerben a teljes hálózat ábrázolásra kerül a csatlakozó csomópontok feltüntetésével. A bekapcsolódó újabb vízgyűjtőterületeket grafikusan összegezve rajzolható meg a területösszegző görbe, amelynek jellemző (inflexiós) pontjai alapján határozható meg az elhagyandó terület és a hozzá tartozó idő. Ezzel a teljes lefolyási időt és a vízgyűjtőterület nagyságát csökkentve, a kiadódó mértékadó intenzitással számítható a maximális terhelés. Rendszerint elhagyandó a hosszú lefolyási idejű, de csekély nagyságú területrész. 3. Számpélda Feladat: méretezni kell a 2. ábrán megadott elválasztott rendszerű csatornahálózat csapadékvíz levezető csatornáit. 2. ábra. Helyszínrajz Рис. 2. Картосхема Fig. 2. General map Bild 2. Lageplan