Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

3. füzet - Vágás István-Simándy Béla: Az árvízi előrejelzés fejlesztésének Szegeden kialakított módszerei és eredményei

Az árvízi előrejelzés Szegeden 363 Az Alsó-Tiszára vonatkozóan az alábbi stratégia követését tartottuk az előrejelzések számára célszerűnek: - Minél hamarább és minél pontosabban tájékozódni a Maros kialakuló árhullámáról, minél pontosabb előrejelzést kidolgozni a Maros torkolati szelvényére vonatkozóan. A Maros árhullámai gyakran magányos árhullámok, vagy egymást követő magányos árhullámok sorozatából összetevődő árhullámok. A vízállások és vízhozamok kapcsolatát az országhatártól már a tiszai vízállások is befolyásolják. Minthogy Gyulafehérvárt követően nincs jelentékenyebb mellékvize a Marosnak, a gyulafehérvári, kétség esetén pedig a soborsini tetőzés adatai a vízhozamokra vonatkozóan jó előrejelzési alapot szolgáltathatnak. Általában sikeres a román vízügyi szolgálat országhatár szelvényére adott előrejelzése is. Ha tudjuk, hogy az árhullám vízhozamának, illetve vízállásának tetőzése milyen értékekkel következik be a Maros torkolatában, az előrejelzés első változatában erre vonatkoztatjuk a várható szegedi tetőzés időpontját is, mértékét is. Az ismert időponthoz rendelhetjük ugyanis azokat a Tiszában és Körösben meghatározott vízhozamokat is, amelyek az előrejelzés pillanatában a két folyó alkalmas szelvényeiben áthaladnak. A Maros torkolatától visszafelé kell számolni ahhoz, hogy megállapíthassuk azokat a tiszai vagy körösi szelvényeket, amelyekben éppen az a vízhozam érvényesül, amely a Maros csúcs-vízhozamával Szegednél találkozni fog. A Maros csúcs-vízhozama és a vele egyidejűleg a szegcdi szelvényben érvényesülő tiszai és körösi eredetű vízhozamok összege vízállás-értékre konvertálható, ha ismerjük a Duna egyidejű Tisza-torkolati vízállását is. A mértékadó vízhozammal a Dunáról duzzasztási vízszínvonalat kell visszavezetnünk - további közelítésekben esetleg figyelembe véve a tiszai vízhozamoknak a Szeged -Titel szakaszon bekövetkező változásait is - és a duzzasztási vízszínvonalon a szegedi vízállást meghatározni. Innen azután a tiszai, illetve a körösi vízhozamok ismeretében ismét csak duzzasztási vízszínvonalak visszavezetésével lehet a vízállásokat meghatározni a Közép-Tiszára, illetve a Körösre értelmezhetően. Már a marosi árhullám alsó-tiszai tetőzésekre mértékadó volta esetében is tudnunk kellett a Duna szegedi tetőzéssel egyidejű Tisza-torkolati (gyakorlatilag a Tisza titeli) vízállását. de tudnunk kell ezt amiatt is, hogy el tudjuk dönteni, vajon a Maros árhulláma tényleg mértékadó helyzetet létesít-e a Tiszában, s a Maros árhullámának elfutása fog-e süllyesztési hatásánál fogva azonnali és általános vízszíntetőzést okozni ott. vagy ennek hatását a Duna hosszabban tartó árhulláma dominálni tudja? - Előrejelzési adatokra van szükségünk ä Duna Tisza-torkolati szelvényére. A Dunán folyamatosan kell ismernünk a kívánt szelvényben a vízállások várható adatait. Ha a Maros által determinált mértékadó időpontban a Duna vízállása apadó, úgy értékére csak a duzzasztási görbe visszavezetése miatt van szükségünk. Ha azonban áradó, vagy tetőző, úgy a dunai tetőzés befejeztének időpontjára és az akkor érvényes torkolati vízállására is szükségünk van, mert akkor ez az időpont lesz a teljes Alsó-Tisza tetőzéseire mértékadó és a duzzasztási görbét az akkor érvényes vízállásból kell visszavezetni. Értelemszerűen: a mértékadó, összeadandó vízhozamok is ennek, a dunai hatás által mértékadóvá tett időpontnak megfelelően határozandók meg a Tisza szegedi és bármely más, érintett szelvényében. Az előtt a meglepő feladat előtt állunk tehát, hogy az Alsó-Tiszára vonatkozó vízállások előrejelzéséhez dunai előrejelzési kell kidolgoznunk és felhasználnunk. Számos esetben a Közép-Tisza vízállásait is befolyásolhatják a dunai vízállások. A dunai, végső soron a Tisza titeli szelvényére vonatkoztatható előrejelzések összeállítása összetett, és nemzetközi együttműködést igénylő feladat. Nemcsak a magyar-jugoszláv, hanem osztrák-magyar-jugoszláv vízmércék adatainak viszonylatában is, sőt, a Vaskapu vízlépcsőjét tekintve még további országok viszonylatában is. A Duna tiszai duzzasztásra mértékadó vízállásaiban ugyanis szerepe van annak, hogy előzetesen mi történt az osztrák Dunán. Ezt a magyarországi, lényegesebb mellékfolyók által kevésbé zavart dunai vízállásokból nyomon lehet követni. Még a Dráván történtek is figyelemmel kísérhetők a hazai információk és vízrajzi ismeretek nyomán. Ott van azonban még a Száva is, ami legutóbb és igen emlékezetesen 1981 márciusában járult hozzá LNV és LNQ előidézésével a Duna Tiszára ható duzzasztásaihoz és a Duna áradó irányzatának huzamos fenntartásához. Ott van azután a vaskapui vízlépcső, amelynek duzzasztása ugyan már nem „természetes", hanem mesterséges, ami elvileg előre beállítható és meghatározható, bár az üzemben - 1981 példáját is idézve mégis lehelnek előre