Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
3. füzet - Vágás István-Simándy Béla: Az árvízi előrejelzés fejlesztésének Szegeden kialakított módszerei és eredményei
362 Vágás I. és Simády В. véletlenül már az árvíz kezdetén sem voltak számottevőek, ebben a viszonylag ritka esetben épül fel az az oksági lánc, amely a Felső-Tisza és az Alsó-Tisza tetőzéseit összekapcsolhatja. Ha az oksági lánc felépülhetett, ez azt is jelenti, hogy a Maros kevés vízzel járult hozzá az árhullámhoz, a Duna nem a magas tiszai vízállások előidézésének irányában hatott közre, így tehát az ilyen árvíz várhatóan a mérsékeltebbek közé kell, hogy tartozzék az Alsó-Tiszán, akkor is, ha esetleg feljebb nagyobb szabásúnak indult. A Tisza-völgyi mellékfolyók hosszúságából, tehát abból a körülményből, hogy az alsó mellékfolyók vize hamarább a főfolyóban lehet, mint a felsőké, nemcsak az előzetes duzzasztottság árvíz-levonulást eleve meghatározó ténye következik. Mivel az áradás rendszerint ugyanabból az okból keletkezik az egész vízgyűjtőn, az egyes mellékfolyókon is meglehetősen hasonló árhullámképek alakulnak ki, legfeljebb a főfolyóba érkezésük rendjében lehetnek inkább csak időbeli késleltetések, vagy ismétlődések. így - hacsak nem a Duna hatása a mértékadó - az alulról-felfelé érvényesülő, vízáradásban kifejezett hatások árhullámképe egészen hasonló lehet a felülről jövő árhullám időgörbéjéhez. Itt van tehát a magyarázata, hogy miért lehettünk hajlamosak egyes, egyébként igen hasonló „együttjárás"-okat árvízi okoknak tekinteni. A Tisza árhullámaira vonatkozó történeti adatok feltárása és tanulmányozása után a második legfontosabb lépés tehát - mint a most elmondottakból láthattuk -: az árhullám levonulás hidraulikai viszonyainak, hidraulikai szabályozóinak tisztázása kellett hogy legyen. A befogadó vagy a mellékfolyók természetes vízszínduzzasztásai, vagy -süllyesztései, az ezek által okozott alulról-felfelé haladó vízállásváltoztató hatások, az ezek által előidézett, a vízhozamok és vízállások együttjárásának megszűnését jelentő inkongruenciák azok a tulajdonságok, amelyek a Tiszát Tiszává teszik, megkülönböztetve viselkedését minden más folyóétól. A Tisza a maga egyediségében önálló és másra vissza nem vezethető, különleges, és rendkívül érdekes sajátosságaival gazdagítja a hidrológiai tudományt. A Tisza csak önmagához mérhető és csak saját egyéniségéből ismerhető meg. 4. Az árhullám-előrejelzés tiszai módszerei Miután rámutattunk, hogy a Tisza alsó vízmércéin előforduló árvízi tetőzéseknek a felső vízmércék tetőzései vagy más mértékadó vízállásai általában nem lehetnek az okai, és a tetözési hatások előidézői a vízfolyással ellentétes irányban terjednek, előrejelzési meggondolásainknak is alkalmazkodniuk kell ezeknek tényeihez. A hidrológiai előrejelzéseknek lényeges szerepe van az árvízvédekezés sikerében, nyugodt és megfontolt levezetésében. Kétségtelen, hogy az előrejelzésekkel támasztandó elsődleges követelmény, hogy azok értelmezhetőséggel rendelkezzenek, azaz olyan lényeges kérdésekre adjanak a lehetőségekhez képest pontos, vagy tájékoztató választ, amelyek az árvízi védelemvezetés számára értékesek. Az előrejelzéseknek még a számszerüségükkel sem szabad elfedniük azokat a minőségi információkat, amelyek az árvízvédekezést alapjaiban érinthetik. Az előrejelzéseknek fontossági sorrendje is lehet, ami az árvízvédekezés érdekei által meghatározott, így gyökeresen eltérhet attól a súlypontozástól, amit a vízrajzi genetika helyesebben: a tévesen értelmezett vízrajzi genetika - indokolna. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság gyakorlatában már meglehetősen régen kialakult, hogy a saját árvízvédekezés szempontjából nemcsak időben, hanem fontosságban is az látszik elsődlegesnek, ami a Maroson történik - ez még a Tisza vonatkozásában is igaz! - ez után a Duna helyzetét kell figyelni, majd a Körös, valamint az előzetes tiszai mederteltség adatainak megismerését követően kell megállapítani, hogy miként vonul le az árhullám a Felső-Tiszán, a Bodrogon, esetleg a Sajón. A védekezés szempontjai szerint kialakult fontossági sorrend, és a helyesen, a vízfolyások valós természetének ismeretében értelmezett vízrajzi genetika magyarázza, hogy miért nem lehetett a főfolyóra orientált előrejelzéseket használni Tiszazug alatt, ahová a fölötte lévő tiszai vízmércékről a tetőzés hatása rendszerint el sem juthatott, és miért váltak be az árvízvédekezés szempontjai által meghatározott hidrológiai következtetések.
