Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

3. füzet - Vágás István-Simándy Béla: Az árvízi előrejelzés fejlesztésének Szegeden kialakított módszerei és eredményei

Az árvízi előrejelzés Szegeden 361 vízállásai szerint szabályoznák öntőélének magasságát. Hasonló a helyzet a Maros, Körös, Sajó, Bodrog, Szamos, vagy más mellékfolyók torkolatánál, a főfolyóra nézve is, a mellékfolyóra nézve is. A Tisza-völgyi árhullámok általános kifejlődési képe az, hogy lényegében az egész vízgyűjtőn nagyjából egyidejűleg megindul az árhullámkeltő folyamat, a csapadékhullás, vagy a hóolvadás. Az egyes részvízgyűjtők szerepe persze nem mindig azonos, és nem is mindig azonos mérvű, egyesek vízszállítása olykor cl is maradhat. De, általános tapasztalat, hogy a nagyjából egyszerre meginduló vizek nyomán legelőször a Körös árhulláma van a Tiszában, utána a Marosé, s ugyanakkor a Felső-Tisza és Szamos együtteséből érkező vizek jóformán a Bodrogot sem érték még el. Az Alsó-, sőt a Közép-Tisza állapotát viszont még az is lényegesen befolyásolhatja, hogy mit csinál a Duna, árad-e, vagy apad, és hogyan fog viselkedni az alatt, amíg a tiszai vizek gyülekeznek. Szegeden tehát az a fontos, hogy mit hoz a Maros árhulláma. Ez ugyanis a Körössel együtt megtölti a Tisza medrét, duzzasztott állapotba is helyezi azt. Haladgat ugyan a tetőzés Vásárosnamény és Tokaj között, de a Bodrog és a Sajó még ezt is meg tudja lassítani, ha történetesen árhullámot hoz. Az a tetőzés azonban, amely Vásárosnamény és Tokaj között előfordult, sohasem, vagy csak rendkívüli esetben lehet alsó-tiszai tetőzés megelőzője, így oka is, hiszen, ha a Maros árhulláma kifutott a folyóból, a képzeletbeli duzzasztómű „öntőéle" meredeken lefelé halad már a Tisza Maros-torkolat alatti szakaszán. A Maros árhulláma végén azonnal tetőzik Szeged, véget ér a duzzasztás, felfelé hatol a süllyesztés, míg csak találkozni nem tud a felülről érkező árhullám tetőzésével. A Maros rendszerint képes is véget vetni a teljes tiszai árhullámnak. Egy fontos kivétel azért van. Ha a Duna vízállása áradóban van, akkor a Maros árhullámának befejeződése nem képes előidézni a Tisza általános letetőzését. A Tisza gyors letetözését akkor a Duna áradásának befejeződése hozza létre. Ismerve a Duna duzzasztásának mértékét a Tisza magyar szakaszán, abból a néhány cinből, amely Szegednél egyszer-kétszer a dm-nél is nagyobb lehet, Csongrádnál vagy Csongrád felett még annál is kevesebb, könnyen gondolhatnánk, hogy a Duna tiszai duzzasztása inkább csak jelképes. A nagyságrendeket tekintve tényleg nem is volna jelentősége. Említettük azonban, hogy a felülről jövő árhullámok tctőzésének levonulási sebességét nem a visszaduzzasztottságnak a ténye, hanem a duzzasztási állapot fokozódása lassíthatja. Ez viszont még a cmes nagyságú duzzasztási hatásoknál is meglévő és hatásaiból ítélve elhanyagolhatatlan tényező. Amint a Maros árhulláma, illetőleg a Duna árhulláma befejeződik, mintha eltávolítanák a dugót a teknő aljából, azonnal véget ér az áradás a Tiszán, s a felülről lefelé haladó tetőzés ott ér véget, ahol az alulról jövő süllyesztés éppen elérhette. Néhány óra alatt végigfuthat a tetőzés 200-300 km hosszúságú Tisza-szakaszon is. Kurbély (1909, 1937), Erdős (1920) vagy Iványi (1948) hajlamos volt azt mondani, hogy számos árhullám képes „megszorulni" a Tisza Csongrád-Szeged közti, vagy Szeged-Titel közti szakaszán. Az ő szemléletük is szinte azt sugallta, hogy a tetőzések előrehaladása és a víz lefolyása hasonló feltételek által vezérelt. Holott, pontosabban azt célszerű mondanunk, hogy nem a mederszakasz tehet az árhullám „megszorulás"-áról, hanem az illető me der szakaszban a víz vissza volt duzzasztva, s nemcsak vissza volt duzzasztva, hanem a duzzasztottság állapota fokozódott, s ez megakasztotta az árhullám-levonulás eredeti sebességének további érvényesülését. Van még más árvíz-megszüntető tényező is a Tiszán, mint pl. az alpári nyárigát öblözetének elárasztási időpontja. (Nyilvánvalóan, ilyen hatása lenne a gátszakadásnak is, ha az előfordulhatott volna a folyó szabályozásának befejezte után.) Csakhogy, a nyárigátas öblözet elárasztása nem feltétlen árvíz-megszüntető, mert a tározótér hamar - 1-2 nap alatt - feltelhet, s ha a felülről lefelé húzódó árhullám addig nem ért el odáig, mód van mellék-árhullámág kialakulására is. Egyébként a Maros vagy a Duna hatásának megszűnte sem biztosíték arra, hogy a mellék-árhullámág elmaradjon. Ha, már most sem a Maros, sem a Duna, sem az alpári nyárigát hatása nem volt elegendő ahhoz, hogy a felülről jövő árhullám levonulását végleg megszüntesse, vagy az említett hatások