Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
3. füzet - Kovács György: Az árvizek előfordulási valószínűsége számításánek kérdései
340 Kovács György А с szorzót növelni lenne célszerű, mert ezzel a k T érték egyre jobban közelít az egységhez, tehát az exponenciális eloszlás alkalmazása megbízhatóbbá válik. Ennek azonban ellene mond az a tény, hogy a túllépési szint fölött maradó adatok száma egyre rohamosabban csökken nagyobb с érték felvétele esetén. Minthogy c= 1,5 szorzó esetében a túllépési szint a második inflexió alá jut ha A: <5, a gyakorlat számára a küszöb számításához X T = j(k-\) (12) összefüggés alkalmazása javasolható. Ekkor a leggyakoribb 1,5 < к <2,5 tartományban a túllépési szint fölött megmaradó adatok aránya az összes maximum számához viszonyítva még mindig 0,6~0,3. A (12) egyenletet alkalmazva biztosítjuk, hogy egy vízfolyás mentén, vagy egy vízrendszeren belül minden adatsorral rendelkező szelvényben azonos hidrológiai elvek szerint jelöljük ki a túllépési szintet. így az X T paramétert - illetőleg a (9) egyenletben adott transzformációnak megfelelő visszaszámított vízhozamot - a vízrendszer egyik alapvető árvízi paramétereként fogadhatjuk el. Igazolt az is, hogy ebben az esetben az elméletileg levezetett k T érték csak mintegy tíz százalékkal haladja meg az egységet, tehát a küszöb feletti adatok eloszlásának exponenciális közelítése elfogadható. Természetesen az (1) egyenletben, illetőleg ennek az éves valószínűségre vonatkoztatott formájában az (5) egyenletben a valószínűségi változó a (9) egyenlettel meghatározott transzformált érték és nem a vízhozam. Ennek különböző valószínűségű értékeit számíthatjuk tehát a vázolt módszerrel és ehhez kell a megfelelő valószínűségi árvízi hozamokat visszaszámítani a (9) egyenlet inverzét használva. 4. A következtetések összefoglalása Vizsgálatainknak célja az volt, hogy a különböző valószínűségű árvízi hozamok meghatározása során a matematikai statisztikai módszerek alkalmazását olyan rendszerbe foglaljuk, amely az adatok fizikai információtartalmát is hasznosíthatóvá teszi. Ennek érdekében megkíséreltük a statisztikai eljárások három alapvető feltételének fizikai értelmezését meghatározni: Reprezentativitás. Megállapítottuk, hogy a küszöbszintet túllépő helyi maximumokból alkotott halmaz az árvizek kialakulásának valószínűségi folyamatát feltétlenül jobban jellemzi, mint az a minta, amelynek elemei az évi maximumok. Ezért - és mert ilyen módon viszonylag rövidebb adatsorból is kialakíthatunk statisztikailag vizsgálható elemszámú halmazt - csak olyan statisztikai eljárás alkalmazását javasoljuk, amely kiindulásul a küszöböt túllépő maximumok értékeit gyűjti össze a vizsgálandó mintában. Homogenitás. A jelenleg alkalmazott ellenőrzés csak a lefolyási viszonyok időbeli állandóságáról vagy változásáról tájékoztat. Fontos azonban az adatsor belső szerkezeti homogenitása, amit az alaphozam és a tetőző hozam arányának változása, valamint az árvizet kiváltó meteorológiai helyzetek különbözősége zavarhat. Minthogy ezek a tényezők évszakos változással jellemezhetők, indokolt, hogy a vizsgálatokat az év rövidebb szakaszaira külön-külön végezzük el. A felbontással kialakított hónapcsoportok jellemzőit (számát, hosszát, határ napjait) a tényleges vízjárásnak megfelelően vízrendszerenként kell meghatározni. Függetlenség. Lényegében nem az adatok statisztikai, hanem fizikai függetlenségét kell biztosítanunk. Ezt akkor érhetjük el, ha a helyi maximumok kiválasztásakor olyan
