Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

274 Galyas István A híd parti végén, a hídfőnél szintén a csomóponton egy-egy görgőt elhelyezve, az a parton épített vontatási pályán mozog. A görgőszerkezet 40 mm-es kazánlemezbe épített 0 100 mm tömbacél. A sima forgást hengergörgős csapágyak biztosították. A pillérre helyezett görgőpálya a MÁV-nál használt vasúti sínből állt, amit a pálya tartószerkezetéhez először hegesztéssel erősítették fel, de ez a megoldás nem volt megfelelő, mert a hegesztés a vasúti sínt a hegesztési pontokban annyira legyengítette, hogy az síntöréshez vezetett. Később — a bekövetkezett törés után — leszorító fülekkel erősítették fel a sínt, így kismértékű rugalmas mozgás is lehetővé vált. A pilléren hosszában — az alsó övlemezzel párhuzamosan — elhelyezett görgőpálya tartószerkezete a sín két oldalán lévő U 300-as profilacélból és az azokat összefogó 12 mm-es lemezből állt. A lemezeket U 120-as profilacéllal erősítették meg (3. ábra). A vízszintes pályát a pillér alsó részéhez támasztották ki. A támaszok 0 300-as acélcsövekből készültek. A hídon lévő régi — elbontandó — gázvezeték anyagát használták fel erre a célra. A támasz és a pillér csatlakozása csuklós volt. így biztosították egyrészt azt a követelményt, hogy az acélcső rúdként viselkedjen, másrészt pedig, hogy a terhet a pillér alsó részére adja át a tartószerkezet, tengelyirányban. Erre azért volt szükség, mert a pillérre vízszintes irányú erő nem, vagy csak igen kevés hathat, a kiborulás veszélye miatt. A görgőpálya hossza 5,80 m volt, folytatólagos többtámaszú tartóként működött. A hosszból eredően abban a helyzetben, amikor a görgő a pillér fölött haladt, csak egy-egy görgő adta át a terhet a pályának. Amikor a görgő elhagyta a pillér vonalát, a következő görgő is „felkapott" a pályára és a folyamatos alátámasztás nélküli pályaszakaszon a terhelés már két görgőn oszlott meg. így nem koncentrálódott a terhelés egy pontra. A vontatás során előfordulhattak oldalirányú mozgások is. Azért, hogy a híd a vontatás során oldalirányban ne térjen le a pályáról, oldalvezető görgőket alkalmaztak. Ezeket a görgőpálya alsó és felső végére szerelték fel úgy, hogy a görgők a híd oldalához hegesztett U 120-as profilacélon gördültek. A görgőket csúszócsapágy kapcsolta a támaszhoz. A vízszintes pályaszerkezetet a parton szerelték össze és kész állapotban, pontonon szállították a pillérhez. A hidat a pillérre helyezett 2 db, 1,961 • 10

6N hidraulikus emelővel emelték meg a kereszttartó mentén. A kereszttartó gerincét U acél merevítőkkel biztosították a gerinchorpadás ellen. Az emelés és az eredeti hídsaruk eltávolítása után a kész vízszintes görgőpályát csörlőkkel emelték fel a helyére. A tartóoszlopok alsó csuklós kapcsolatait a pillérre előre felszerelték, majd az oszlopokat (0 300 acélcsövek) pontonról a csuklóba illesztették és a másik végüknél fogva beforgatták a pályaszerkezet alá (3. ábra). A két főtartó alatt egy-egy ilyen pályaszerkezet készült, amit keresztirányban I 300as acélgerendák fogtak össze és merevítettek. A pályaszerkezet és tartói 1,7-szeresen voltak túlméretezve. 2.3. Vontatási pálya építése a parton A bal parti feljáró rámpát az előző munkákkal egy időben elbontották. A parton lévő vontatási pálya építése párhuzamosan haladt a pilléren folyó munkákkal. A pálya nagyvasúti talpfákból 0,8—1,0 m távközzel épült. A talpfák alatt a talajt tömörítették és kőszórással erősítették meg. A talpfákra a MÁV keskeny nyomtávú vonalain alkalmazott sín került. Ez a megoldás a vontatás során nem vált be. Sem a kisvasúti sín, sem az altalaj nem bírta a terhelést. A vontatás során a pálya megsüllyedt, emiatt nagyvasúti