Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A budapesti Duna-szakasz mikrobiológiai állapota 267 3.5. Öntözés Budapest területén csak Csepel-szigeten folyik üzemszerűen esőszerű öntözés. Ez a módszer kettős veszélyt jelent, egyrészt a nyersen fogyasztott zöldségfélék fertőzése, másrészt a környezet szél útján való szennyezése miatt. Alkalomszerűen a Duna-parti kertek, üdülők is felhasználják a Duna-vizet öntözésre. Egy illegális vízhasználatról — a kocsimosásról — is itt emlékezünk meg. Ez a gyakorlat az ember—Duna-víz kontaktusok egyik veszélyes formája. 3.6. Hajózás A KPM nyilvántartásában szereplő dunai hajók döntő többsége hosszabb-rövidebb ideig Budapesten is tartózkodik. Az állandó személyzet létszáma ezeken a hajókon megközelíti az 5000 főt. Az utasforgalom évente több tízezer, de a SZOT hajókon, ahol a szociális vízellátás Duna-vízzel történik, pontosan 16 000 fő. A rendezetlen hajóhigiénés állapotok elsőrendű veszélyforrása éppen a fertőzött Duna-víz jelenléte a hajókon. A tisztálkodás, mosás és egyéb vízhasználat mellett a Duna-víz ivóvízként való felhasználása jelenti a közvetlen közegészségügyi veszélyt. A jól-rosszul tisztított Dunavíz eddig 3 bizonyított vízjárványt okozott a SZOT hajókon. Sporadikus esetekről nincs tudomásunk. A személyzet között gyakori a bőrkiütés, ami lehet kémiai eredetű, de egyes kékalgák szintén szerepelhetnek a kórelőzményben. Sürgős feladat lenne valamennyi személy- és teherhajón a biztonságos víztisztító berendezések beépítése és a hajó-higiénés szabályok szigorú betartása. 3.7. Esztétikai és ökológiai állapot A Duna Budapest városképének meghatározó jelentőségű tényezője. Ezért nem közömbös annak tiszta, vagy undorkeltő állapota. A főváros napi szennyvíz „termelése" átlagosan 1,3 millió m

3, a Duna átlagos vízszállítása pedig 190 millió m

3. Mivel a Duna már Budapest felett is jelentős terhelést kap, a fővárosi Duna-szakasz szennyvíz tartalma meghaladja az 1%-ot. Szerencsére ez az arány még érzékszervileg alig észlelhető (néhány nyugat-európai városban a folyók esztétikai állapota lényegesen rosszabb) és megállapítható, hogy a Duna nagy vízhozama miatt a fővárosi Duna-szakasz esztétikai és ökológiai állapota egyelőre nincs veszélyben. Vizsgálataink szerint az öntisztulás a budapesti szakaszon lelassult és a bakteriológiai szennyezettség az öntisztulást kimutatható mértékben nem károsítja. A toxikus szennyezők vonatkozásában közelítünk a terhelhetőség határához (Némedi—Hegedűs—Pietraskó 1980). A folyó hatékony vízvédelme, a több célú vízhasznosítás fenntartása csak a szennyvíztisztítás mennyiségi és minőségi fokozásával érhető el. IRODALOM Andrik P. Takács S.—Cseh P.: Higiénés vizsgálatok hazánk legnagyobb ivóvízhasznosítású víztározóján, a lázbérci tavon. Hidrológiai Közlöny 1977. Berg, G.: Indicators of viruses in water and food. Ann. Arbor Science Publishers, 1978. Benedek P. Literáthy P. Puskás M.: Wasserqualitätsprobleme des Ungarisches Donauabschnittes. Gwf-Wasser/Abwasser, 1972. Daubner t.: Dunai vízlépcsők létesítésének biológiai aspektusai. MTA Biol. Oszt. Közi. 1981. Deák Zs. Schifner K. Felszíni vizeink minősége a komplex higiénés vizsgálatok tükrében (1971 —1980). Budapesti Közegészségügy, 1981. Deák Zs. Kádár M.- Schuiza, E.—Stelzer, W. - Talajeva. J. G.-Verkiova, Z. S.: A szalmonella vízből történő kimutatásának néhány módszertani kérdése. Egészségtudomány 1981.