Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Hajós Béla: Hozzászólás. Laczay /.. A folyószabályozás tervezésének. . . c. cikkéhez 153 ahol hj — az i vízállás-osztásközhöz tartozó vízmélység, /, — az i vízállás-osztásközhöz tartozó vízszínesés, h — az átlagos vízállás, / — az átlagos esés. A képlet dimenzionálisan nem helytálló, a számítást jelen esetben is grafikusan célszerű elvégezni. A javasolt képlet véleményünk szerint megengedhető közelítő eljárást jelent, mivel csúsztatófeszültség arányos a hordalékelragadó erővel, amint azt az ezen elvre felépített különböző hordalékhozam képletek is igazolják. A csúsztatófeszültségen alapuló számítás tulajdonképpen a hordalékhozam összefüggések közelítő felhasználását jelenti, a mederellenállási tag elhanyagolásával, oly módon, hogy az eljáráshoz szükséges vízmélység esés adatok általában rendelkezésre állnak. 2. Szabályozási vízszint A mederképző vízhozam ismeretében lehet a szabályozási vízszintet meghatározni, ami általában a különböző típusú szabályozási művek kiépítési magasságát jelenti. A folyón, a tapasztalatok alapján kiválasztott ún. jellemző vízhozamgörbével rendelkező szelvényre meghatározzák a mértékadó vízszintet, és az ehhez tartozó vízhozamnak megfelelő permanens felszíngörbét a közismert módon kiszámítják. Az eljárás vitatható kérdése véleményünk szerint a permanens számítási eljárás jogossága, a mederképző vízhozam számítására felhasznált szelvény kiválasztása, és az adatok érvényességének időtartama. Természetes folyóinkon ugyanis a mederképző vízhozamok tartományában az egész folyó mentén permanens viszonyokról nem mindig beszélhetünk, nagyobb mederteltség esetén kisebb árhullámok levonulása a jellemző. Ily módon az egy-egy szelvényre alapozott számítással kapott felszíngörbe az egész folyó mentén gyakorlatilag nem áll elő. Ebből kifolyólag egy felső számítási szelvény alapján kiválasztott vízhozam, az alsó szakaszon túlméretezett műveket, fordított esetben a felső szakaszon túl alacsony műveket eredményez. Az elméletileg átlagot képviselő középső szelvény kiválasztása, a változó esésviszonyok miatt, rendkívül nehéz kérdés. A vázolt ellentmondás feloldására a továbbfejlesztés érdekében a számítás alapján meghatározott vízhozamértékeket a folyó hidrológiai és hidraulikai viszonyai szempontjából felül kell vizsgálni. A vízállás tartósságok és a levonulási idők figyelembevételével ellenőrizni kell a permanens viszonyok kialakulási lehetőségeit. Amennyiben a vizsgált folyószakaszon a permanens vízhozam feltételezés igazolható, akkor a mederképző vízhozamot célszerű több szelvényben kiszámítani. Ennek alapján több permanens felszíngörbét lehet számítani, amelyek alsó burkoló görbéje, az ellapulások figyelembe vételével, pontosabb közelítő megoldást ad, mint a jelenleg alkalmazott módszer. A több szelvényben végzett számításokat egyszerűsítheti a korábban javasolt csúsztatófeszültségen alapuló eljárás alkalmazása. Ellenkező esetben, tehát nem permanens viszonyok között, a felszíngörbe számítási módszert kell értelemszerűen megválasztani. A nem permanens felszíngörbét egy felső belépési szelvény árhullámképére alapozva célszerű számítani. Külön meggondolást igényel az elmondottak mellett, a számítási adatok érvényességi időtartama. A folyó mederváltozásaival egyidejűleg számolni kell a jellemző hidraulikai paraméterek módosulásával is, ebből kifolyólag a mértékadónak elfogadott adatokat időszakonként feltétlenül ellenőrizni kell.