Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
154 Hozzászólás 3. Szabályozási mintakeresztszelvény A szabályozási tervezés egy további, következő sarkalatos pontja a szabályozási mintakeresztszelvény fő méreteinek meghatározása. Tulajdonképpen a tervezett szélesség és mélység és a kettő közötti geometriai összefüggés megtervezése a feladat. Ezen méretek gyakorlati jelentőségét szükségtelen külön kihangsúlyozni. A feladat olyan mederszelvény tervezése, amely elfajulás nélkül biztosítja a mértékadó vízhozam, az érkező hordalék és jég lebocsátását és esetenként megfelel egyéb hasznosítási előírásoknak. A tervezési munka nehézsége jelen esetben a megfelelő szelvényalak kiválasztásában jelentkezik, amely folyóról-folyóra és azon belül szakaszról-szakaszra változik. A mintaszelvényeket általános parabola szelvényekkel közelítjük meg, amelynek kitevőit az egészséges folyószakaszok vizsgálata alapján lehet meghatározni. A tetőponti szelvényalak megközelítéséhez aszimmetrikus parabola szakasz és egyenes, az átmeneti szelvényhez egy szimmetrikus parabola szükséges. Véleményünk szerint a két szelvény közül az átmeneti szakaszok méreteinek meghatározására kell a nagyobb hangsúlyt fektetni, mivel az ebben rögzített adatok például a kétoldali művek távolságát jelenthetik, a tetőponti szelvénynek viszont elsősorban elméleti jelentősége van. Az átmeneti szelvények közelítésére Csorna—Laczay által javasolt parabola általános egyenlete: y = ax", (4) ahol a és p a parabola állandói, amelyek a gyakorlatban számíthatók. A parabola kitevőinek meghatározása után tetszőleges vízhozam képlet felhasználásával olyan egyenlet állítható fel, amelyben a szabályozási vízhozam ismeretében további ismeretlen, a vízmélység és a szélesség szerepel. A két ismeretlenű egyenlet megoldásához a helyi tapasztalatok és egyéb műszaki előírások felhasználása, vagy az egészséges mederszelvények statisztikai vizsgálata szükséges. Véleményünk szerint a számítási eljárás pontosítása érdekében a szükséges vízmélységet célszerű elsődlegesen meghatározni a hordalékhozam segítségével. A számításnak azzal a feltételezésével élhetünk, hogy a tervezett mintaszelvény alkalmas a felülről érkező hordalék levezetésére. Az ellenőrzésre a csúsztató feszültségkülönbségen alapuló hordalékhozam képleteket lehet a legcélszerűbben felhasználni, amelyekben a vízmélység mint tényező szerepel. A javasolható eljárás a Mayer— Müller féle egyenlet Csorna által egyszerűsített alakjának felhasználásával a következő = + 0,04-7 dg 856I ' ' ' ahol h s z — az érkező hordalék továbbításához szükséges vízmélység, g g — a hordalékhozam, dg — a hordalék jellemző szemátmérője. A vázolt ellenőrző számításhoz viszont szükséges a méretezési szelvény hordalék jellemzőinek ismerete, ami napjainkban egyre kevesebb esetben áll rendelkezésre. Az átmeneti szelvény ismeretében lehet második lépésként ellenőrizni a tetőponti szelvények méreteit, a vízhozam és hordalékszállítóképesség állandóságának feltételezésével.
