Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

646 Kovács György adat jellegét tükrözné (pl. m' nap^

1 értékben adná a naponta lefolyt tömeget). Ez a közlési mód már lépés az említett integrált információ szolgáltatása felé. Az adatkezelő rendszer feltételezve, hogy az alapadatok kellő sűrűséggel rendelkezésre állnak egyszerűen számíthatóvá teszi a lefolyt víztömeget bármilyen időtávot választunk az összegzés alapjául. A Vízrajzi Évkönyv korszerűsítése során - amennyiben elfogadjuk azt az elvet, hogy a követelmények változása miatt nem a primer adatok közlése az évkönyv célja csupán azt kell eldöntenünk, hogy milyen időalapot használjunk az integrált adatok képzésére és a paraméter dimenzióját is eszerint kell megválasztanunk (a balatoni információs rendszer esetében például m

1 hó1 mértékegységben adjuk meg a havonta lefolyt mennyiséget). A több-változós vízhozamgörbe alkalmazásával kapcsolatban úgy vélem nem kell bizonyítanom lelkesedésem, hiszen Bogdánfy Ödön és Benedek PáI nyomát követve már harminc éve harcolok a módszer bevezetéséért. Zavar azonban Vágás Istvánnak az a nyilvánvaló éllel írott félmondata, hogy az évkönyvben szabatos vízhozam adatsor közlését „egyes vízügyi igazgatóságok által ajánlott számítási eljárás alkalmazása" tette lehetővé. Ez a megjegyzés elfedi azt a tényt, hogy az eljárást Magyarországon Benedek Pál 1935-ben dolgozta ki, azóta sokan propagálták és végül az OVH Vízgazdálkodási főosztályának a felhívására kezdték meg a tiszai igazgatóságok a segédletek kidolgozásához szükséges méréseket. Szükségtelennek is tartom a különállás hangoztatását, mert be kellene mindenkinek látnia és szerencsére egyre többen felismerik hogy vízrajzi információs rendszerünknek a követelményeknek megfelelő korszerűsítését és ezen belül a Vízrajzi Évkönyv megújulását csak akkor valósíthatjuk meg, ha a munkában részt vevők az OVH irányításával az igazgatóságok vízrajzi csoportjai és vízminőségi laboratóriumai, valamint a VITUKI érintett intézetei lelkiismeretesen és az egységes Vízrajzi Szolgálat tagjaiként szorosan együttműködve látják el feladatukat. A vízhozam-statisztika megbízhatóságának fokozásával kapcsolatos szakmai kérdések sorából először azzal kívánok foglalkozni, hogy mely szelvényekben indokolt a több-változós görbe használata. Az nyilvánvaló, hogy nem korlátozódhat ez a duzzasztott szakaszokra, hanem minden olyan szelvényben figyelembe kell vennünk az esés hatását, ahol az ennek ingadozásából adódó eltérés a permanens állapothoz tartozó hozamtól nagyobb, mint a vízhozam-meghatározás pontossága. így az esésingadozás mértéke lenne az a természetes paraméter, amely a több-változós vízhozamgörbe alkalmazásának igényét megszabja. Korábbi vizsgálataink azt mutatták azonban, hogy ez a feltétel egyszerűsíthető, hiszen az esés relatív változásának mértéke kapcsolatba hozható a permanens állapothoz tartozó esés abszolút értékével. A határ, amely fölött a mozgás nem permanens voltának hatása már figyelmen kívül hagyható, 0,10-0,15 m km 1 átlagos eséssel jellemezhető. Figyelembe véve a javítás fokozatos végrehajtását és ezért korlátként egyelőre a kisebb értéket fogadva el, a Tiszának és csaknem minden jelentős mellékfolyójának magyarországi szakaszán, valamint a Dunán Budapesttől délre valamennyi szelvényében korszerűsítenünk kell a vízhozam-meghatározás módszerét. Ehhez azonban időben koncentráltan nagyszámú vízhozam-mérés végrehajtása szükséges. Olyan mértékben válik tehát lehetségessé a több-változós vízhozamgörbe meghatározása és ezáltal a vízhozam-statisztika megbízhatóságának javítása, amilyen mértékben növelni tudjuk az egy-egy szelvényben végzett vízhozam-mérések számát. A másik felmerült vitakéudés az volt, hogy időben visszafelé haladva meddig javíthatjuk meg a vízhozam-adatsorokat? Ha az esés kifejezésére olyan segédmennyiséget választunk (a kérdéses mérce és egy szomszédos állomás vízállás különbségét, vagy két, a vízhozamszelvény fölött és alatt lévő szomszédos mérce egyidejű leolvasásának különbségét) amelynek értéke a korábbi észlelésekből ismert, korlátot csak a vízhozam-mérések érvényességi tartománya szab. Nyilvánvaló, hogy a ma végzett mérések nem jellemezhetik a mederváltozások miatt a korábbi időszakokat. Az összefüggés szerkezetének ismeretében, felhasználva továbbá a korábbi, közvetlenül