Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Hozzászólás a Vízrajzi Évkönyvvel kapcsolatos vitához 645 nél nagyobb folyók vízjárásának a jellemzéséhez ad kellő pontosságú információt a vízállások naponként végzett leolvasása. Az előbb említett kivételek esetében, különleges emberi beavatkozás vagy természeti adottság által befolyásolt vízfolyások jellemzésére az említettnél legtöbbször sűrűbb észlelés szükséges. Megállapíthatjuk tehát, hogy a vízállás megfigyelésére szolgáló állomásoknak nagyobb fele tartozik abba a kategóriába, amelyekről a napi egyszeri észlelés közlése közelítően sem biztosít kielégítő információt. Kiindulva abból az alapvetően helyes célkitűzésből - amelyet Vágás István is választott hogy információs rendszerünknek megbízhatóan és kielégítő pontossággal kell jellemeznie a vízjárást, azonban a gyakorlati alkalmazás és a forrás-érték fogalmát helyes gondolatmenettel tovább követve, arra a következtetésre jutunk, hogy a részletes hidrológiai elemzések végrehajtásához az évkönyvi közlési forma elégséges adat-bázist nem biztosít. Nem megoldható ugyanis különösen ha a minőségi és vízhasználati adatok bevonására is törekszünk hogy számos állomásról napi négy, sőt nyolc vízállásadatot közöljünk évkönyvi formában. Ehhez alkalmas eszközt csak az információkat gépi adathordozókon tároló és a gyors visszakeresést, valamint a rendezett lekérdezést lehetővé tevő adatkezelő rendszerek biztosítanak. Végső következtetésként eljutunk tehát újra ahhoz az előbbi állításhoz, hogy a részletes hidrológiai elemzésekhez szükséges, kellő forrás-értékű adatbázist csak a számitógéphez kapcsolódó adatgyűjtő, feldolgozó, tározó és visszakereső rendszer fejlesztésének mielőbbi befejezése és széles körű gyakorlati alkalmazása biztosíthat. Ebben az esetben viszont meg kell keresnünk az évkönyvek szerepét, jelentőségét és a Vízrajzi Évkönyv korszerűsítését ezeknek az új követelményeknek a figyelembevételével kell meghatároznunk. Úgy vélem, miután a műszaki tervezés és a kutatás részletes adatokra vonatkozó igényének kielégítését egyre nagyobb mértékben veszik át a számitógéptől kapott rendezett és kinyomtatott adatsorok, az évkönyvnek a hidrológiai folyamatok kapcsolatáról, az emberi és a környezeti hatásokról kell áttekintő tájékoztatást nyújtania. Ennek érdekében viszonylag kis számú, de nagy információ-tartalmú ..képzett" - és nem ..manipulált" - adatok közlése szükséges. 3. A vízhozamok közlési formájáról A másik szakmai terület, amelyet a vita érintett, a vízhozam-adatok közlési módja volt. Ezzel kapcsolatosan két témában voltak eltérőek a vélemények. Az első egyetlen kérdésre keres választ: meghatározott időponthoz tartozó pillanatnyi vízhozam közlése célszerűbb-e. vagy a napi átlagé? A második témakör lényegesen összetettebb és a két illetőleg többváltozós vízhozamgörbe alkalmazásával kapcsolatos. Az első kérdésre a válasz is egyszerűen megadható. A vízállás észlelésének sűrűségéről elmondottakra visszagondolva nyilvánvaló, hogy a pillanatnyi vízhozam-adatok is csak akkor jellemezhetik kielégítően a vízjárást, ha a vízgyűjtő kiterjedésétől függően - napi több, szélső esetben legalább nyolc értéket közlünk. Szükséges-e azonban a gyakorlat számára ezeknek az adatoknak a kinyomtatása? Nyilvánvaló, hogy a vízállás és a vízhozamgörbe ismeretében (vagy ahol szükséges további változó idősorát is figyelembe véve) a vízhozam egyértelműen számítható. Csak az adatsorok használóinak kényelmét szolgálja - amint azt Vágás István is említi a vízhozam-adatok közlése. Számítógépi adatkezelő rendszerben teljesen szükségtelen is a vízhozamértékek tárolása, hiszen az alapadatok gépi adathordozókon történő rögzítését követően - a vízhozam-sorok is kinyomtathatók, megfelelően kidolgozott lekérő programok segítségével. A gyakorlatban azonban a legritkábban használjuk a pillanatnyi vízhozam értékeket, inkább meghatározott időszak során lefolyt teljes vízmennyiség ismerete szükséges. A napi közepes vízhozam erről a paraméterről tájékoztat, bár helyesebb lenne ha a számérték és dimenziója is az