Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
4. füzet - Domokos Miklós és Kovács György: VÍZHOZAM-IDŐSOR MEGHOSSZABBÍTÁSA REGRESSZIÓVAL
598 Domokos M. és Kovács Gv. Az adatsor-meghosszabbítást a szakirodalmi ajánlások ( WMO 1975, 1976) figyelembevételével a következő egyenletrendszerrel adott, többváltozós lineáris regressziós modellel végeztük: Q? = Qt&Qt, f (4) = I (5) fc= 1 Qti = °4+« SX l i+a 6X t i_ í + ( hX í i_ 2+ 1 r + а8*Г,,-3+ а9 С1-1 + аЮ С1-2+ а11 7 L Ci-k' < 6> -> k = 3 ahol: i a nap sorszáma (alsó index); i — к - a tárgynapot megelőző napok futó indexe; n -az 5,5 éves észlelési időszak napjainak száma (л = 2011); Q, Q a, Q f - d fenékpusztai szelvényen átfolyt napi középvízhozam, továbbá annak közvetett (felszín alatti) és közvetlen (felszíni) lefolyásból származó része [m 3/s]; Q*, Q*, Q* - a Q. Q a. ill. Q f vízhozamnak a (4)-(6) szerinti modellel számított értéke [m 3/s]; X, X. d, X f - a zalaapáti szelvényen átfolyt napi középvízhozam, továbbá ennek közvetett és közvetlen lefolyásából származó része [m 3/s]; С - a két vízhozammérő szelvény közötti részvízgyűjtő napi csapadékterhelése: a Keszthelyen és Marcaliban mért napi csapadékösszegek átlagának a részvízgyűjtőn bekövetkezett adott napi hóvízegyenérték-változással korrigált értéke [mm/nap]: a n. a,, ..., a n - állandók. A (4)-(6) egyenletrendszerrel felírt regressziós modell, szükségszerűen, számos önkényes elhatározást tartalmaz. Ilyenek például: az (5) és (6) adatgeneráló részmodell linearitása, amelyet az egyszerűség kedvéért választottunk; a két vizsgált Zala-szelvény között betorkolló, hidrológiai szempontból többé-kevésbé megfigyelt mellékvízfolyások ( /. ábra) vízhozamainak az (5) és (6) modell-rész független változói közül való kirekesztése, amit e vízhozamok és a két szelvény közti részvízgyűjtő csapadékadatainak - előzetesen megvizsgált szoros kapcsolata tett indokolttá: a vízhozamok közvetett és közvetlen lefolyásból származó részre való szétválasztása, ami egyrészt sok bizonytalanságot rejt, másrészt jelentős többletmunkával jár. ^Utólagos kísérleti számításaink szerint a vízhozamok szétválasztását mellőző, teljes vízhozamokra elvégzett (6) típusú adatgenerálás csaknem olyan jó eredményeket hozott, mint a (4) (6) típusú.) a modellezésben figyelembe vett megelőző (i — k indexű) napok számának felvétele, amely mind a vízhozamok, mind a csapadékértékek vonatkozásában csakis előzetes próbálgatásokon, ill. tapasztalatokon alapulhatott; - az az elhatározás, hogy, a vizsgált részvízgyűjtőről származó lefolyást éppen a kiválasztott két csapadékmérő állomás köztük a részvízgyűjtőn kívül eső Marcali állomás adataival jellemezzük, elsősorban az adatsorok hosszával, minőségével és hozzáférhetőségével kapcsolatos megfontolásokból. Minden hidrológiai adatsorgeneráló (és egyéb) modell szükségképpen megszámlálhatatlan a felsoroltakhoz hasonló önkényes elhanyagoláson, egyszerűsítésen alapul. Azt, hogy ezek eltűrhetőek vagy sem, az dönti el, hogy az adott hipotézisrendszeren alapuló modellel előállított adatsor kellően megközelíti-e az észlelt adatsort. A közelítés mértékéül az
