Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Goda László és Szlávik Lajos: A VÍZRAJZI SZOLGÁLAT HELYZETE ÉS FELADATAI

556 Goda L. és Szlávi к L. erőforrások optimális hasznosítására. A VI. ötéves tervi beruházások fő iránya a III. táblázatból meghatározható. A vízrajzi üzemelési költségkeretek meghatározása során törekedni kell a költségszínvonal változásának követésére. A tevékenység szolgálat jellege nem engedi meg a keretek „befagyasztását". Alapvető fontosságú, hogy a vízrajzi észlelések díját az igazgatóságok munkaügyi tervé ben évente külön határolják el. A nem vízügyi dolgozóként észlelői tevékenységet ellátók díjazására ma olyan kis összegek fordíthatók. hogy azok alapján az észlelt adatok minőségével kapcsolatban igényt nem támaszthatunk. A tiszteletdíjas észlelők jelentős része hagyományból, ügyszeretetből végzi ezt a munkát - kérdés azonban, hogy meddig. Az egész vízrajzi szolgálat kulcskérdése az észlelések díjazása. Előbb-utóbb odajutunk, hogy az alaposan szervezett, részben számítógépes, korszerű mérőeszközöket, hírközlési csatornákat alkalmazó vízrajzi tevékenység a tiszteletdíjas észlelői rendszeren megbukik. A vízrajzi fenntartási feladatok egy vízügyi igazgatóság ilyen jellegű tevékenységének csak töredékétjelentik. A fenntartási előirányzatok teljesítését a vízügyi igazgatóságoknál az OVH globálisan vizsgálja, így gazdasági szabályozó eszközökkel az érdekeltség nem teremthető meg. Véleményünk szerint itt csak egyetlen megoldás van : elérni azt, hogy az О VH a vízrajzi előirányzatok nem teljesítését külön szankcionálja. Ez feltételezhetően eredményre vezetne, mint ahogy általában eredményes a legkülönbözőbb célú beruházásoknál, ahol a beruházási összegtől függetlenül az igazgatóságok engedélyokiratonként tételes elszámolásra kötelezettek a teljesítés mértékével, az elmaradások okaival, körülményeivel. 3.24. A technikai feltételek. A vízgazdálkodás követelményeiből adódó - a fejlesztési lehetőségek korlátozottsága miatt erősen visszaszorított - igények kielégítése a hálózat decentralizálásának és a tiszteletdíjas észlelői rendszer fokozatos felszámolásának feltételei között megköveteli a hálózat műszerezettségével kapcsolatos követelményrendszer és a fejlesztési irányvonal felülvizsgálatát is. A felülvizsgálat eredménye véleményünk szerint azt fogja adni, hogy a hagyományos észlelőmérő berendezések részarányát csökkentve növelni kell a regisztráló és a helyi adattárolás berendezések számát, elsősorban külföldi beszerzési forrásra támaszkodva. Az automatizált rendszereket felül kell vizsgálni és gazdaságtalan üzemelés vagy a befejezéshez szükséges túlzott költségigények esetén le kell azokat állítani. (Meg kell érteni és értetni, hogy a hazai észlelési rendszer színvonalát nem az automatizált hálózatok határozzák meg. Korlátozott anyagi források nem használhatók fel át nem gondolt beruházások befejezésére akkor, ha a befejezés a munka lényegét jelenti.) Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a vízgazdálkodási létesítmények tervezéséhez, létesítéséhez, üzemeléséhez szükséges vízrajzi berendezéseket a művek beruházásának részeként kell megvalósítani. A hazai műszerfejlesztő bázist elsősorban műszerkarbantartásra kell felhasználni, műszerátalakítás még tökéletesítés címén is csak akkor engedhető meg, ha az egységesítés ennek nem vallja kárát. A műszerezettséghez hasonló helyzet jellemzi a műszerek elhelyezésére, illetve az alapvető mérési feltételek megteremtésére szolgáló műtárgyakat is. Ezen a területen egyrészt a probléma, hogy azokban a rendszerekben, ahol a víz mérésére feltétlenül szükség van, a műtárgyak többségét mérésre alkalmatlan módon alakítják ki, másrészt a mérési célra épült műtárgyak zöme sem tekinthető kedvező kialakításúnak. A közelmúltban OVH állásfoglalás jelent meg ezzel kapcsolatban, amely szerint a mérőműtárgyak tervét a VITUKI-nak be kel! mutatni. Ez változás kezdetét jelzi ezen a téren, a kérdés végleges rendezésére pedig az Országos Vízrajzi Szabályzatban kell módot találni. A jövőben feltétlenül egységesíteni kellene a vízrajzi szolgálat céljainak leginkább megfelelő gépkocsikat. Gondolni kell arra is, hogy a jelenlegi munkaerőhelyzetben sokáig nem tartható a vízrajzi gépkocsikon külön gépkocsivezető. Olyan kocsitípus kiválasztása szükséges, amely terepi körülmények között alkalmazható, két-három fős csoportok szállítására alkalmas és nem hivatásos gépjármű jogosítvánnyal is vezethető. Célszerű, kívánatos lenne a számítástechnikai berendezések egységesítése - ez azonban a jelenlegi helyzetben, a közeljövőben nem reális célkitűzés. Hosszabb távon azonban nem mondhatunk le a számítástechnikai berendezések egységesítési célkitűzéséről, azaz a vízügyi ágazat elfogadott számítástechnikai fejlesztési koncepciójának, a területi központokra alapozott távolsági adatfeldolgozó