Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Goda László és Szlávik Lajos: A VÍZRAJZI SZOLGÁLAT HELYZETE ÉS FELADATAI

538 Goda L. és Szlávi к L. szempontjából fontos törzsállomások telexen történő gyors adattovábbítása kódolt formában. Az ezzel szerzett tapasztalatok mind a vízügyi igazgatóságoknál, mind pedig az Országos Vízjelző Szolgálatnál kedvezőek. Tapasztalatunk szerint az adatközlés, adatáramlás ilyen jól szervezett egységesítése igen előnyös. A gyors adattovábbítást feltétlenül tovább kell fejleszteni és kiterjeszteni a vízügyi igazgatóságok egymás közötti adatcseréjére is. 2.16. Az adattárolás. Az észlelési és mérési adatok hasznosításának előfeltétele az adatok hozzáférhető módon történő tárolása, a nagyobb érdeklődésre számot tartó adatok rendszeres közreadása. Jóllehet mind a tárolás, mind a közreadás általában eleget tesz a követelményeknek, a jelenlegi helyzetet nem tekinthetjük koordinált fejlesztés eredményének. A vízrajzi tevékenység különböző szintjein kialakult megoldások az adattárolási módok felülvizsgálatát és a célnak jobban megfelelő módosítását kívánják. A vízrajzi adatok tárolása jelenleg több formában, több tevékenységi szinten történik. Hagyományos (adatnyilvántartó lapon történő) tárolást mind a központi, mind a területi szervezeteknél megtalálunk. Az alapadatgyűjtő hálózatok (felszíni, felszín alatti vizek, hidrometeorológiai elemek, vízminőség, medermorfológia) adatait a VITUKI Vízrajzi Intézete tárolja. A tárolt adatok katalógusának kiadása megtörtént. A vízkivételi és vízvisszabocsátási adatok rendszeres gyűjtése és központi tárolása nincs megoldva. A helyi - főként üzemirányítási célú - adatokat a vízügyi igazgatóságok tárolják, ezzel azonban gyakran hozzáférhetetlen állapotban vannak. Az igazgatósági adatállomány felmérése folyamatban van. Az igazgatóságokra jellemző az a törekvés, hogy a területükön levő alapadatgyűjtő hálózat adatait másolatban szintén tárolják. Nem ismert tömegű - de nem elhanyagolható - adatállománnyal a vízgazdálkodási társulatok és a vízművek is rendelkeznek. Mikrofilmen történő adattárolásra a VITUKI Vízrajzi Intézetben történt kísérlet korábban (a felszíni vizek adatállománya vonatkozásában), és a módszert jelenleg is alkalmazzák a kútdokumentációs anyagok tárolására. A gépi adathordozón való adattárolás elsősorban a központi intézményekre jellemző (VITUKI, Vízgazdálkodási Intézet), de eltérő arányban egyes vízügyi igazgatóságoknál is előfordul. A gépi adattárolás nem kellően koordinált, a tárolt adatállomány tartalma és összetétele széles körben nem ismert. A tárolt adatok átadásában mindinkább általánossá válnak a különböző másoló berendezések. Kezdetét vette az adatok gépi adathordozón (lyukszalagon, mágnesszalagon) történő átadása is. 2.17. A vízrajzi adatok közreadása. A vízrajzi adatok közreadása a vízrajzi tevékenység hoszszú múltra visszatekintő része. A több mint száz év adatanyagát tartalmazó - terjedelmében és szerkezetében gyakran változó - Vízrajzi Évkönyv mellett az utóbbi két évtizedben megjelentek a Vízkészletgazdálkodási Évkönyv és a Vízminőségi Évkönyv kötetei is. Helyi kezdeményezés eredményeként egyes vízügyi igazgatóságok is közzétesznek évkönyv-szerű adatgyűjteményeket. Azt követően, hogy a Vízrajzi Évkönyv mellett egyéb központi kiadású évkönyvek is megjelentek - nem egyértelműen megfogalmazott céllal, de a Vízrajzi Évkönyvvel részben megegyező tartalommal - rövid idő múlva javaslatot tettek a három évkönyv egyesítésére. A többszöri kísérlet az érdekeltek merev ellenállása és a szükséges feltételek hiánya miatt meghiúsult. A központi kiadású évkönyvek közül a Vízrajzi Évkönyv a tárgyévet követő 10. hónap végén nyomdába kerül és a nyomdai munkától függően a 14-18. hónap végén jelenik meg. A Vízkészletgazdálkodási Évkönyv átfutási ideje mintegy 2 év. Az 1976-78. éveket magába foglaló Vízminőségi Évkönyv 1980-ban jelent meg.