Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
4. füzet - Goda László és Szlávik Lajos: A VÍZRAJZI SZOLGÁLAT HELYZETE ÉS FELADATAI
536 Goda L. és Szlávi к L. - A rétegvízészlelő hálózat kiépítése folyamatban van, az újabb mérőhelyek létesítése elsősorban a szénhidrogén-kutatófúrások bevonásával történik. - A hidrometeorológiai elemeknél a hőmérő és kádpárolgásmérő hálózat kiépítettsége az igényeknek megfelel. - A síkvidéki hidrológiai állomások az egyetlen olyan hálózatot alkotják, amelynek kiépítése (ha lassan is) előre meghatározott rendszerben folyik. 2.12. Az adatgyűjtés. Az adatgyűjtés (észlelés, mérés, állapotfelvétel) az adatképzés folyamatának legfontosabb része. A vízrajzi adatállomány információtartalma ugyanis elsősorban attól függ, hogy valamely hidrológiai jelenség megismerésére irányuló észlelések (mérések) során - milyen jellemzőket, milyen gyakorisággal és milyen pontossággal mérnek. A hazai vízrajzi tevékenységet hosszú évtizedeken keresztül a változatlanság, a kialakult gyakorlat pontos, de ugyanakkor merev betartása jellemezte. Ez a magatartásforma egyrészt biztosította ugyan az azonos feltételek mellett végzett mérések sorozatát, ezzel egy időben viszont kevés figyelmet fordított a felhasználói igények jobb kielégítésére. Jellemző példaként lehet említeni a hazai folyók csatornázását, amikor is a duzzasztott szakaszok vízhozamnyilvántartását elintézettnek vélték a „duzzasztott" jelző kitételével. Gyakran csak a konkrét felhasználói igények jelentkezése esetén vált ismertté, hogy az adatok összetétele, mérési gyakorisága, pontossága nem megfelelő. A sűrűsödő problémák megoldása érdekében a 70-es években indult meg egy olyan kutatófejlesztő munka, amely az előbbiekben említett kérdésekre választ kívánt adni. A vízhozammérések pontosságának vizsgálata irányította a figyelmet további kiegészítő jellemző (esés) mérésére. Más vizsgálatokból megállapították, hogy az egységesített észlelési gyakoriság gyakran nem az optimális eredményt hozza. A vízminőség változásának tanulmányozása vonatkozásában is előtérbe került az integrált jellemzők alkalmazása a nagyszámú, de egyenként kis információtartalmú paraméterek helyett. 2.13. Az adatfeldolgozás. A vízrajzi adatok feldolgozása az adatképzés fontos fázisa. Ebben a fázisban történik meg az észlelt adatok ellenőrzése, szükség esetén javítása és az igényeket minimálisan, de ugyanakkor általánosan kielégítő elsődleges feldolgozása. Az elsődleges feldolgozás célja: a vízrajzi elemek állapotának és változásának jellemzésére alkalmas átlag- és szélsőértékek előállítása, idősorelemzésre alkalmas halmaz elemeinek képzése. Az elsődleges feldolgozás (amely magába foglalja az ellenőrzést is) gyakran nem korlátozódhat egy-egy állomásra, hiszen éppen az alkalmazott ellenőrzési módszer miatt lehetséges és szükséges hosszabb folyószakaszon vagy a vízgyűjtőterület egészén levő mérési adatok együttes ellenőrzése és feldolgozása. A vízrajzi tevékenység szolgáltatás jellegű, s az adatképzésben az elsődleges adatfeldolgozással lezárul. Minden további - a felhasználás speciális igényeinek megfelelő - feldolgozás az igénylő költségére végzendő tevékenység. Minthogy az igénylők kívánsága még azonos adatrendszer esetében is igen nagy változatosságot mutat, nem lenne célszerű az elsődleges adatfeldolgozás tartományának kiterjesztése. A vízrajzi tevékenység körébe tartozóknak azokat az adatfeldolgozási lépéseket soroljuk, amelyeket nagyfokú standartizálásnak kell alávetni az országosan egységes és homogén alapadat bázis biztosítása érdekében. A hagyományos (kézi) adatfeldolgozás egységes módszertani alapját biztosító vízügyi műszaki segédletek (VMS) az elemek többségére rendelkezésre állnak. A számítógépi feldolgozások algoritmusai output adatainak egységesítése folyamatban van. A módszertani háttér biztosítottsága ellenére a feldolgozásba bevont elemek adatállománya és a feldolgozás rendszeressége, az adatok ellenőrzésének színvonala az alábbi változatos összetételt mutatja :
