Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

1. füzet - Déri József: A HOSSZÚTÁVÚ VÍZSZINTSZABÁLYOZÁSI FOLYAMAT OPTIMALIZÁLÁSA

A hosszútávú vízszintszabályozási folyamat optimalizálása 55 feladat a vizsgált rendszer vízforgalmának vagy vízháztartásának a szabályozása révén oldható meg. Azokban az esetekben, ahol a hidrológiai, vagy a vízgazdálkodási rendszer vízháztartását meghatározó folyamatok sztochasztikus jellegű ingadozásokat végeznek, a szabályozó beavatkozások megtervezése bonyolult feladatot jelent. Tavak vagy víztározók esetében a vízszintszabályozó beavatkozások megvalósításához — a belső szabályozó beavatkozási lehetőségek igénybevételét követően — általában víztározót vagy víztározó rendszert alkalmaznak. Ez a megoldás általában akkor jöhet szóba, amikor a vízszintszabályozási feladat a belső szabályozók (pl. zsilipek) alkalmazásával már nem végezhető el. A víztározás segítségével történő vízszintszabályozás esetében a szabályozó tevékenységek tervezésekor elvileg végtelen sok megoldási lehetőség közül kell választanunk. A vízszintszabályozás jósági (optimum) kritériumainak és működési korlátainak a megfogalmazásával, valamint a gyakorlatilag és gazdaságosan megvalósítható szabályozó beavatkozások feltárása révén a nagyszámú megoldási változat néhány kedvező változatra csökken és közülük kiválasztható a legkedvezőbb megoldás. A víztározással történő vízszintszabályozás optimális megoldásához Magyarországon jelenleg és a közeli jövőben is több konkrét esetben fűződik jelentős érdek. Példaként említhető a Balaton, ahol a belső szabályozással történő fejlesztés mellett az utóbbi időben újra felmerült a külső szabályozás (Kis-Balaton) igénybevételének a lehetősége (Jolánkai— Benedek 1976). A Velencei-tó esetében a belső szabályozó beavatkozás alkalmazása mellett már adott a külső beavatkozásokkal történő vízszintszabályozás lehetősége. A jövőben megépülő csongrádi vízlépcsőhöz tartozó tározótér esetében a kiskörei tározás hatása is szerepet játszik. Országszerte üzemelnek ivóvízellátási célú víztározók, ahol külső és belső szabályozás lehetőségeivel számolhatunk. E gyakorlati feladatok megoldása szükségessé tette az elmélet és a módszertan fejlesztését. 1. Elméleti vizsgálatok 1.1. A vízszintszabályozás fogalmi meghatározása A vízszintszabályozás az irányítás fogalomkörébe tartozik. Az irányítás olyan tevékenység, amely valamely folyamat megindítását, fenntartását, megváltoztatását vagy megállítását biztosítja. A működési elv szerint az irányítás vezérlésre' és szabályozásra osztható fel. A vezérlés esetében a beavatkozó tevékenységek nyitott hatáslánccá összekapcsolt hatásközvetítő létesítményeken keresztül jutnak el az utolsó rendszerelemhez, ahol a beavatkozás megtörténik és a működés lezárul. A szabályozás olyan tevékenység, amely tartalmazza a vezérlés folyamatát, továbbá ellenőrzi és méri a vezérlő beavatkozások eredményét, és annak függvényében újabb beavatkozást indít el a vezérlési hatáslánc javítása érdekében. A vezérlés hatáslánca nyitott, a szabályozásé zárt. A szabályozási körben kialakuló hatásfolyamat logikai vázlatát szabályozási algoritmusnak nevezzük (1. ábra), amely a szabályozási döntési műveletek előkészítését segíti. Az 1. ábrán bemutatott egyszerű szabályozási algoritmus alapján követhetjük a szabályozás folyamatát. A szabályozási beavatkozás a szabályozási eltérés függvényében történik. A szabályozási eltérés kiszámításához felhasználjuk