Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
1. füzet - Bálint Zoltán: ÁRHULLÁMKÉP-ÁTHELYEZÉS ZSILIPLÁNC MODELLEL
46 Bálint Zoltán Első közelítésben feltesszük, hogy az árhullám ellapulása valamennyi tározóra vonatkoztatva követi a Ah l+l t=Ah i> t_ T l-E(H n+ 1) törvényszerűséget, ahol H n+ 1 a vizsgált tározó vízállásával összetartozó vízállás az 77 + 1-ik tározóban, azaz az ellapulás folyamata így írható le: AK^AK^.E, Ah„ t_=Ah„_, stb. tehát Ah n+ 1=Ah 0.E°+\ (8) A (8) képletben tudatosan hagytuk el a r átfolyási időket, mivel a statisztikai elemzés során a Ah { értékek különböző magasságú árhullámokat jelentenek, melyek talppontjai és maximális értékei vizsgálata nélkül megállapíthatók. (így burkoltan figyelembe vettük, hogy az átfolyási idő is vízállásfüggő és sztochasztikus). Egyedi árhullámok helyett célszerű ismét az összetartozó vízállások grafikonját használni. (Ha azonban ez nem áll rendelkezésre, első közelítésben megfelel 4 — 5 különböző magasságú árhullám ismerete.) A különböző magasságú vagy tartományú árhullámok alapján kiszámoljuk az ~Ah„ kapcsolat néhány pontját, illetve ebből az E értékeit, melyeket a H n+ 1 függvényében ábrázolva megállapíthatjuk (pl. legkisebb négyzetek módszerével) a kiegyenlítő egyenest: Е = а-ЬЯ п+ 1. Ennek ismeretében az előzőekben említett 4—5 különböző magasságú, múltbeli árhullámra végzett futtatásokkal határozzuk meg a virtuális átfolyási tényező (/<*) görbéjét. A modell programja úgy készült, hogy a paramétertáblázat első oszlopát a monitoron ún. módosító szorzóval be lehet szorozni. Célszerű tehát a kalibrálás során ebbe az oszlopba 1,00-t írni, s az adott tartományú árhullám futtatásakor csak ezt a tényezőt változtatni. Ha a szimulált árhullám tetőzése késik a valósághoz képest, akkor a y* értéke kicsi, ha siet, akkor pedig nagy. A virtuális átfolyási tényező optimálásának módját más tanulmányban ismertetjük. A y* optimált értékeire görbe fektethető, s annak diszkrét értékei a paramétertáblázatban rögzíthetők. Célszerű a kalibrálást egy olyan árhullámmal befejezni, amelyik valamennyi, de legalábbis több tartományt magába foglal. A virtuális átfolyási tényező meghatározása után a tetőzés értékét alapvetően befolyásoló ellapulási tényező optimálása következik az előzőhöz hasonló eljárással. Míg a y* tényező változtatása elsősorban a tetőzés időpontját módosította, az ellapulási tényező kis mértékű változtatásának erre kimutatható hatása — a
