Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Walter H. Graf: A GENFI-TÓ HIDRODINAMIKÁJA

430 Walter H. Graf dt J +

g ÔX Qh gh ' (12) — I fu\ g 8

M = Ъу_

гъу dt ' dy gh gh ' dt] eihu) dlhv) dt dx dy А (12) egyenletekkel leírt mozgásegyenleteket összehasonlítjuk a (6) és (7) egyenletekkel; megjegyezzük, hogy a (8) és (9) egyenletekben szereplő határfeltételek szerepelnek a mozgásegyenletekben is. A (13) egyenlet a folytonossági egyenlet. A (4) és a (13) egyenlet közötti kapcsolatot Neumann- Pierson (1966) módosította. Ebben az esetben h a teljes vízmélységet jelöli. A (12) és (13) egyenlet alkotta egyenletrendszer a vízszintkilendülés modellje, mely a kiváltó erőhatás (szél) ideje alatti kilendülést írja le. Ha a (12) egyenletek jobb oldala zérus, akkor a vízlengés (seiche) modellről beszélünk, mely az erőhatás megszűnte utáni szabad lengéseket írja le. Vagyis mindkét esetben a vízszint periodikus ingadozása a végeredmény. Példaként a 7. ábrán bemutatjuk Forel (1895) klasszikusnak számító megfigyeléseit, aminek a Genfi-tó környéki helyi „seiche" elnevezést adta. Forel (1895) a seiche-en a következőt értette: „az impulzus... átalakul ritmikus lengő mozgássá", ami a mai terminológiában a vízlengésre és a vízszintkilendülésre egyaránt alkalmazható. Forel megfigyeléseihez nem állt rendelkezésre egyidejű széladat, így nem tudni, hogy ezek a lengések valódi vízlengések voltak-e? 7. ábra. A Genfi-tó vízszintjének ingadozásai (vízlengések, seiche-ekJ рис. 7. Сейшевые колебания уровня воды в Женевском озере Fig. 7. Seiches in Lake Geneva