Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Walter H. Graf: A GENFI-TÓ HIDRODINAMIKÁJA

A Genfi-tó hidrodinamikája 431 A matematikai modell megoldásához (Bauer 1979) a véges differenciák szabálytalan hálójának módszerével jutottak el (egy- és háromrétegű alakzat), ahol a háló kezdetben 52 pontból, majd a simított háló 151 pontból állt. Az időfüggő szélhatást figyelembe vevő modellt alkalmaztuk egy „bise" eseményre, mely 1950. január 17-től 1950. január 19-ig tartott (homogén tó), és rendelkezésre álltak a Genfi-tó vízállás adatai, valamint a genfi és a lausanne-i széladatok. Bauer (1979) szerint a számítás és az észlelés akkor tér el legkevésbé egymástól ( 8. ábra), ha az ellenállási tényező C

y = 0,003, és a genfi szelek 70%-át és a lausanne-i szelek 30%-át súlyozó szélvektort alkalmazzák. (A szélsebesség Genfben elérte a 70 km/órát, Lausanne-ban pedig a 29 km/órát.) Az ellenállási tényező kétszer akkora, mint amit a Genfi-tó adataiból számíthatunk. 8. ábra. A számított vízszintek változása a Genfi-tavon pue. 8. Изменения расчетных уровней воды Женевского озера Fig. 8. Variation of the calculated water levels in Lake Geneva Egyórás időtartamú szélimpulzust figyelembe véve meghatároztuk az ezt követő vízlengéseket. Egy ilyen esemény Bauer (1980) által végzett szimulációja látható a 9. ábrán, a Service Fédérale Des Eaux (1954) által közreadott észlelésekkel együtt. Bauer ( 1979) a következő megjegyzéseket fűzte a 9. ábrához: „Ha először a szimulált vízlengések amplitúdóját vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy Genfnél a vízlengés átlagos tartománya kb. 0,16 m. Ezt a vízlengést egy keleti irányú 75 km/óra sebességű, egy óra hosszat tartó szél hozta létre. A Genfnél megfigyelt vízlengések átlagos amplitúdója 0,175 m. Figyelembe véve a tényt, hogy a vízlengés amplitúdója Genfnél a legérzékenyebb a szélviszonyok változásaira, arra következtethetünk, hogy mivel a két érték közel esik egymáshoz, a Genfnél megfigyelt vízlengéseket szintén kb. 75 km/óra sebességű szelek váltották ki." Az összes genfi-tavi állomásnak a 9. ábrán szereplő, észlelt és szimulált vízszintingadozását spektrálanalízisnek vetettük alá. Itt elegendő, ha csak a genfi állomás eredményeit mutatjuk be a 10. ábrán. Gyakorlatilag minden spektrumnál (a számított és az észlelt adatoknál egyaránt) egy jellegzetes csúcs jelentkezik a kb. 19,6 ciklus/nap gyakoriságnál, ami