Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
3. füzet - Györké Olivér: A BALATON PART- ÉS MEDERSZABÁLYOZÁSA
A Balaton part- és mederszabályozása 415 A balatonszemesi hullámzásmérések adatai alapján kétféle empirikus összefüggést határoztak meg (Muszkalay 1973). a déli part előtti, 2,0 m vízmélységű térségre érvényes összefüggések: H, = a,(í/ a-2) 0' 72 5, [m] (9) +15, (10) 60(7 3/ 2 t = — ï7 7, (11) A + \5U 3J 2 és L = 1,21 r 2, (12) ahol H, - az i = k, 10,2 és e-nek megfelelő jellemző hullámmagasság [m], a, a szél és a part normálisa által bezárt y. szögtől és az /'-tői függő együttható a Balatonszemes térségére megadott táblázat szerint, t/ a — a vízfelszín felett 5 m magasságban mért szélsebesség 1 órás átlaga [m/s], n a hullámfrekvencia [l/perc], A-a szél irányától függő állandó, t a periódusidő [s], L a hullámhossz [m], — A parttól távoleső, nyílt vízen a hullámzás már 1 m/s szélsebességnél kialakul. Ennek megfelelően a hullámmagasság és a szél sebessége közötti összefüggés: H, = űj(l/ a— l)"' 72 5. (13) Az összefüggésben szereplő a, értékét a VITUKI által összeállított táblázat szerint lehet felvenni. /1 = 192, a frekvencia, illetve periódusidő számításához. A hullámmagasság számítására adott (9) és (13) összefüggésekben nem szerepel sem a meghajtási hossz, sem pedig a vízmélység. Mindkettő hatását a táblázatosan megadott a szorzótényező érzékeli. Ezért a (9)—(13) összefüggések használata a tó különböző helyein, körültekintést igényel. A Balatonon mért és számított értékek összehasonlítása nyomán megállapították, hogy a meghajtási hosszat és a vízmélységet is figyelembe vevő Bretschneider-féle szemiempirikus eredetű nomogramok alkalmazhatók hullámzási paraméterek meghatározására a Balatonon (Győrke 1974). Ezeket a nomogramokat használták a balatoni partvédőműieket érő hidrodinamikus terhelések meghatározásánál (Győrke 1979). 2.3. Mértékadó dinamikus vízszint A partvédőmüvek magasságának meghatározását teszi lehetővé a szél keltette vízszintemelkedés és a hullámzás összetevődése nyomán adódó mértékadó dinamikus vízszint megállapítása (Muszkalay 1976). a partvonal különböző jellemzőnek ítélt szakaszára. A mértékadó dinamikus vízszint értelmezése: M di n = H M + h k + H h/ 2 = H d m + H W 2, (14) ahol H sta l a mértékadó statikus vízszint [m Adria felett], amit a mindenkori vízszintszabályozás állít elő. midőn a tó vize nyugalomban van, H k a szél hatására létrejövő vízszintkilendülés mértéke [m], H di n- a dinamikus vízállás, azaz a mértékadó statikus vízszintnek a szél hatására létrejövő vízszintkilendülés mértékével növelt értéke [m Adria felett], H h a dinamikus vízállásra rátelepülő hullámzás hullámmagassága [m], A part védőművek magasságának meghatározásához javasolt mértékadó dinamikus vízszinteket (M di n) a XII. táblázatban tüntettük fel.
