Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Körmendy Ákos: A SZENNYVÍZ-BEVEZETÉS HELYÉNEK MEGHATÁRO-ZÁSA HAJÓZHATÓ VÍZFOLYÁSOKON

280 Körmendy Ákos — Az alsó 10 km-es szakaszon található jobbparti szabályozási művek áramlási holt terében és a holtágakban a középviznél alacsonyabb vízálláskor a kémiai oxigénfogyasztás 20-25%-kal nagyobb volt mint a sodorvonalban. A dunaújvárosi partszakasz vízminősége szempontjából az előbbi pangó vízterekkel való kapcsolat, a vízállásváltozásoktól függő vízcsere minden bizonnyal jelentős. Az ebből eredő vízminőségi változások a dunaújvárosi szelvényben várhatóan nagyobbak is lehetnek, mint a feljebbi szennyvíz-bevezetés vízminőségrontó hatása. 7. Összefoglalás A folyókba vezetett szennyvizek elkeveredésének, hígulásának mérési, számítási nehézségei miatt általános, bár le nem írt szabály, hogy a bevezető csövet a sodorvonalig kell bevinni, függetlenül :f folyó szélességétől, jellegétől. Széles folyón a hosszú vezeték számos építési problémát és jelentős költségnövekedést okoz. A sodorvonal helye nem mindig biztos. A szabályozási tervek hagyományos parabola szelvénye nem bizonyult megfelelő megközelítésnek, ugyanakkor a bevezetés tervezésénél figyelembe kell venni. Hajózható folyón a hajóútba vezetett kitorkollás és a hajóút alatti bevezető cső kölcsönös érdekellentétet eredményez. A számítógépekkel végezhető, nagy adattömeget feldolgozó statisztikai vizsgálatok keresztszelvények vonatkozásában új modellhez vezettek. A Duna középső (budapesti) szakaszának általános szabályozási tervében az új modell szerinti keresztszelvények a mederszelvény középső negyedeiben lényegesen kisebb mélységi eltéréseket mutatnak, mint a korábbi parabola szelvények. Alapozva arra, hogy a szelvényben a sebességeloszlás ábrája alakilag közelíthetően hasonló a mederszelvényhez, a tanulmány javasolja a szennyvíz-bevezetések megrövidítését. A kitorkollás a sodorvonal helyett a hajóúton kívüli, de a sodorral közel azonos hígulást biztosító zónákba kerülne. A javaslat alkalmazása megszűntetné a különöböző hasznosítások közötti érdekellentétet, csökkentené az építési problémákat és a kivitelezési költségeket. A végrehajtás, vízminőségi vonatkozásai miatt, már túllép a folyószabályozás keretén és ez szükségessé teszi a javaslat szélesebb körű ismertetését és elfogadását. A tanulmány javaslatot tartalmaz a kitorkollás megengedhető helyének meghatározására. A javaslat a középső Duna-szakasz általános szabályozási tervére, a szakaszon végzett sebességmérésekre és egy ellenőrző tanulmány eredményére támaszkodik. Az ellenőrző tanulmány megállapításai igazolják a javaslat helyességét. A szakvélemény szerint a parttól 5 — 15 m-re nem szabad szennyvizet bevezetni, 30 m-ig nem ajánlatos, 40 —60 m távolságra épített kitorkollásnak már nincs hatása a parti sávra, távolabbi bevezetés pedig nem javította az elkeveredés mértékét. Végeredményben a kitorkollófej elhelyezését a Dunán a szabályozási vonaltól 45 m távolságra javasolják. IRODALOM BME: A szabadegyházi Kukoricacukor és Szeszgyár szennyvizeinek dunai bevezetésével kapcsolatos vizsgálatok. Összefoglaló jelentés. (Kézirat). Budapest, 1979—1980. Csorna J.: Mintakeresztszelvények meghatározása a folyószabályozás tervezése során. Hidrológiai Tájékoztató, 1975.