Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Körmendy Ákos: A SZENNYVÍZ-BEVEZETÉS HELYÉNEK MEGHATÁRO-ZÁSA HAJÓZHATÓ VÍZFOLYÁSOKON

Szennyvíz-bevezetés helyének meghatározása 277 hígítás előírásával is. A feltételek lehetnek általánosak, illetve folyóra vagy folyószakaszokra érvényesek. A szennyvíz-bevezetések kitorkollásának helye ezután a kötelező bevezetés tartományában a hajóút két szélén kívül fennmaradó két sáv közül az, amelyik a bevezetés parija felé esik (2. ábra). 5. Az elérhető eredmények — Minden esetben lényegesen rövidül a mederbe fektetett vezeték hossza. A Dunán átlagosan 200 m-ről 50 m-re. — Csökken a fektetési mélység. — A vizsgált Duna-szakaszon elkerülhető a kotrás előtti lazítás. — Egyszerűsíthető a kitorkollás kivitele. — Tetemesen csökken a kivitelezési idő és költség. — Megrövidül a nehezen ellenőrizhető víz alatti szakasz, és ezzel kevesebb lesz a hibalehetőség. — Megszűnik a hajózás és a szennyvíz-bevezetés közötti érdekellentét. A hajóúton kívüli műtárgy egyik hasznosítást sem korlátozza. A víz alatti esetleges akadály parti vagy úszó jellel történő megjelölése mindkét fél védelmét szolgálja. — A folyó szabályozása, fejlődése, kotrása nincs akadályozva, másrészt a medermélyülés nem káros, sőt kedvező a kitorkollásra. — Megszűnik a mesterségesen beépített potenciális veszélyhelyzet. A javasolt megoldásnál — egyedi elbírálás alapján — külön lehet vizsgálni a hígulás és elkeveredés mértékét, illetve az általánosított feltételezések fennállását a konkrét esetben. A következő előzetes vizsgálatok javasolhatók : — A mederszelvény geometriájának vizsgálata. (A szelvény felvétele egyébként is szükséges.) — Sebességeloszlás mérés a szelvényben. — Modell, vagy helyszíni kísérlet. A felsorolás egyben sorrendiséget is jelöl az egyszerűbbtől a megbízhatóbb felé. Végül is olyan szintű vizsgálatra van szükség, amely az adott esetben megnyugtatóan bizonyítja a feltételezés helyességét. Még a legköltségesebb kísérletezés is többszörösen megtérül, ha eredményként a csővezeték víz alatti kivitelezése egyszerűsíthető. 6. Ellenőrző vizsgálatok A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI) rendszeres vízsebesség méréseket végez a folyók állandó szelvényeiben. A Duna középső szakaszán az 1974 — 1975 években vízminőség-vizsgálati célból a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság megrendelésére is történtek vízsebesség mérések. A mérési eredmények — szemrevételezés alapján is — igazolják a sebességeloszlási ábra és a szelvények hasonlóságát, bár éppen a javasolt tartomány határán lehet jelentős eltérés. A szelvény alakja szerint — különösen mintaszelvény esetén — a határ könynyen, pontosan kijelölhető. A sebességeloszlás ábrájában a sebességek hirtelen csök-