Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Szerdahelyi Zoltán : A MURA FOLYÓ SZABÁLYOZÁSA

A Mura folyó szabályozása 259 Hivatal készítette 1884-ben a magyar szakasz szabályozási tervét. E terv hosszszelvénye a Vauthier-féle hossz-szelvény óta az első a Mura magyarországi szakaszáról. A terv költségfedezet hiányában nem került kivitelre, csak Szemenyénél és Letenyénél épült meg két átvágás, melyekből a letenyei ma is a Mura medre. 1893-ban az időközben felállított Eszéki Folyammérnöki Hivatal újra felmérte a Murát és szabályozási tervet is készített. Ennek keretében 1893. augusztusában rögzítették a vízszintet és elkészítették a Mura hossz-szelvényét, mely az első korszerű Mura hossz-szelvénynek mondható. Ezután 1933-ban volt újabb vízszintrögzítés a torkolattól a Kerkáig (Puskás 1954). A magyar szakasz szabályozása 1897-ben indult meg a következő alapelvek szerint : — a legkisebb kanyarulati sugár 600 m; — a szabályozási szélesség a torkolattól a Kerkáig 100 m, innen Ráckanizsáig 90 m, Ráckanizsától Radkersburgig 76 m; — a szabályozási művek koronamagasságát eredetileg a grazi „Weinzettel" híd vízmércéjének 110 cm-es, később a radkersburgi mérce 190 cm-es vízállásának megfelelően tervezték. Az 1893. évi kisvízrögzítés alapján azonban a műveket a rögzített kisvíz fölött 115 cm magasra építették ki. A szabályozási célok a következők voltak : — egységes meder létesítése állandósított partokkal; — a vízszint leszállítása ; — a mellékágak elzárása, feliszapoltatása. A magyar szakasz szabályozásánál figyelembe vették az osztrák szakaszon szerzett tapasztalatokat, ezért igyekeztek a már meglevő kanyarokhoz alkalmazkodni. Ezért a szabályozás itt jobban sikerült, gyorsabban haladt, és olcsóbb is volt. Az alkalmazott jó minőségű kőanyag nagyon megdrágította a munkákat, ezért már 1900-ban betonnal kezdtek kísérletezni. Eredetileg kocka alakú műkövet és betonlapokat terveztek, de ez nem vált be. Végül a Mura szabályozás magyar építésvezetője, Gillyén József kezdeményezésére kezdték alkalmazni a ma is használt ötszögletű betontömböket. 1918 után a Mura a torkolattól a Kerkáig határfolyó lett. Az első világháború után a rendszeres folyószabályozási munkák Magyarország részéről gyakorlatilag megszűntek. Mindössze a kanyarok elfajulásának megakadályozására a partok biztosítása folyt a letenyei 150 cm-es vízállás alapulvételével (Puskás 1954). Az 1940—41. években a mezőgazdasági területek védelme érdekében Letenye és Murakeresztúr között megépült a Mura árvédelmi töltése. A kis érdekeltségi területre (2700 kh) és a malária veszélyre tekintettel, államköltségen. Mértékadó árvíznek az 1938. májusi árhullám rögzített vízszintjét tekintették, mely Letenyénél 480 cm-es vízállással tetőzött. Az árvízvédelmi biztonság a vízszint fölött 0,50 m volt. A Mura jobb partján — jugoszláv területen — az ártér kiterjedése jóval nagyobb, mint a bal parton. Ezért a jugoszláv Fél 1960 körül megkezdte a Mura jobb parti töltéseinek kiépítését. Ezzel szükségessé vált a magyar bal parti töltés megfelelő szelvényű és magasságú kiépítése is.