Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Laczay István: A FOLYÓSZABÁLYOZÁS TERVEZÉSÉNEK MORFOLÓGIAI ALAPJAI

A folyószabályozás tervezésének morfológiai alapjai 249 V. táblázat A tiszai átlagszelvények geometriai jellemzői Szakasz SzelvényF в Лщ Szakasz típus [m«] Cm] Lm] Déli országhatár— II 1560 180 10,0 Maros Ь 1560 200 9,0 •Ti 1560 180 11,0 *T

2 1560 200 10,5 Maros—Körös 1з 1420 140 11,5 U 1420 180 9,5 Ts 1420 135 17,0 т

4 1420 150 15,0 Körös—Martfű Is 1240 135 12,0 le 1240 160 10,0 T

5 1240 130 14,0 *T

e 1240 160 11,0 Martfű—Tiszapüspöki Ь 1230 140 11,0 Is 1230 160 9,5 Ь 1230 140 14,0 •Is 1230 160 11,0 Tiszapüspöki—Kisköre Ь 1290 160 10,0 110 1290 180 9,0 *т

9 1290 140 13,0 TJO 1290 170 10,0 • összetett szelvények. A mintaszelvények (tervezett szelvények) alakja elvileg bármilyen görbével leírható, ha az a természetes (átlag) szelvények alakját megfelelően közelíti. A hazai tervezési gyakorlat a 70-es évek elejéig mind az inflexiós, mind a tetőponti szelvényeket kizárólag másodfokú parabolával írta le. Az inflexiós szelvények közelítésére jelenleg parabolaszelvényeket használunk y=A-x» (2) függvényalak alapulvételével, azzal a feltétellel, hogy a függvényt csak x pozitív értékeire, azaz a jobb oldali félszelvényre értelmezzük, a bal oldalt pedig annak tükörképeként vesszük fel. Ha az n kitevő ismert, az A szorzóállandó а В szélesség és h vízmélység felhasználásával az x» (3) összefüggésből számítható.