Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Laczay István: A FOLYÓSZABÁLYOZÁS TERVEZÉSÉNEK MORFOLÓGIAI ALAPJAI

250 Laczay István A parabolaszelvényeket a tetőpontokra is értelmezni lehet, ha az y tengelyt a sodorvonalba (a legnagyobb mélység helyére) eltoljuk és az x tengely irányú méreteket az y tengely bal és jobb oldalán megfelelő módon torzítjuk. A mintaszelvényt közelítő függvénytől — az egyszerű kezelhetőség mellett — azt várjuk, hogy az átlagszelvények alakját, ezzel a szelvény területének változását jól írja le. A (2) összefüggés a megadott korlátozó feltételek mellett a zérus és В/2 határok közötti integrálás, valamint helyettesítés után megfelelően átrendezve, a mintaszelvény területét F=-^-2x.y=-^-B.h (4) n + 1 Л-fi alakban adja meg. Ez azt jelenti, hogy ha a korábbi gyakorlatnak megfelelően az n = 2 kikötést tesszük, akkor a szelvényterület minden esetben, tetőpontbaninflexióban egyaránt F = 2/3B-/i értéket vesz fel, tekintet nélkül arra, hogy milyen az adott folyót, folyószakaszt jellemző természetes átlagszelvények alakja, területe. Felismerve, hogy a másodfokú parabolaszelvények kizárólagos alkalmazása a tervezés további menetében milyen jelentős hibákat okozhat, a hetvenes évek elején megkezdték a magyarországi folyók nyilvántartási szelvényeinek kiterjedt statisztikai vizsgálatát. Ennek eredményeként minden folyóra külön meghatározták a mintaszelvényeket leíró görbék típusát és állandóit. így például a Duna és a Dráva inflexiós szelvényeit hatodfokú parabolával írták le (Csorna 1974, 1975, 1976). A vizsgálatok szerint a tetőponti szelvények sok folyón, folyószakaszon nem (torzított) parabola alakúak. Ezért vezette be Csorna az összetett szelvény alkalmazását, amelyet célszerűségi okokból parabola-szakaszokból és egyenesből állított össze. Az n hatványkitevőket úgy választotta meg, hogy a különböző görbeszakaszok is alkalmazkodjanak a természetes mederalakhoz. Az összetett szelvény területének meghatározása a rész-parabolák integrálása miatt meglehetősen bonyolult, ezért a számításokat gépi úton végzik. Az utóbbi évek folyószabályozási koncepcióterveinek kidolgozása során szabatosabb közelítés céljából bevezettük azt a módszert, hogy minden egységes folyószakaszon, minden inflexiós átlagszelvényre, a mintaszelvényt leíró parabola kitevőjét magából az átlagszelvény adataiból számítjuk ki, az alábbiak szerint : A (4) képletet átalakítva és n-re rendezve az n = összefüggést kapjuk, ahol F az átlagszelvény területe. Ilyen módon a parabola kitevője az V. táblázat főméreteiből közvetlenül számítható, ami után a (3) összefüggés felhasználásával az A szorzóállandó számítása sem jelent semmi nehézséget. Ha a tetőponti átlagszelvények alakja olyan, hogy egyetlen (torzított) parabolával leírható, akkor a módszert tetőponti mintaszelvényeknél is alkalmazni lehet. Ebben az esetben nincs szükség a nagyobb számítási munkát igénylő összetett szelvényre. A Tisza általános szabályozási tervéhez 26 inflexiós és 18 tetőponti mintaszelvény közelítő parabolájának állandóit számítottuk ki, majd meghatároztuk a tervezett szelvényeket és ellenőriztük az átlagszelvényekhez való illeszkedésüket. Az