Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

1. füzet - Bitskey József: HŐERŐMŰVEK HATÁSA A DUNA-VÍZ FIZIKAI, KÉMIAI ÉS BAKTERIOLÓGIAI JELLEMZŐIRE

Vízügyi Közlemények, LXIV. évfolyam 1982. 1. füzet HŐERŐMŰVEK HATÁSA A DUNA-VÍZ FIZIKAI, KÉMIAI ÉS RAKTERIOLÓGIAI JELLEMZŐIRE DR. BITSKEY JÓZSEF

1 Az első, atomenergiával működő hőerőmű létesítése, mint mindenhol a világon, hazánkban is számtalan új technikai, technológiai, hidrológiai, és nem utolsó sorban környezetvédelmi problémát vetett fel. A vízi élővilág szempontjából elsősorban a hűtővíz fizikai, kémiai és biológiai jellemzői fontosak. Ebből a szempontból az egyszeri átfolyásos, ún. „nyitott hűtőrendszerű" erőművek jelentik a legnagyobb terhelést. Ez liő-, és mechanikai hatást jelent. Mivel azonban ez a fajta hűtés igényli a legkisebb beruházást, s megfelelő intézkedésekkel a környezeti hatások csökkenthetők, Magyarországon (Pakson) is ilyen típusú atomerőművet építenek, mint ahogy átfolyásos hűtőrendszerű a többi, más energiaforrást felhasználó, a természetes vizek mellé telepített magyarországi hőerőmű is, pl. a százhalombattai, a tiszapalkonyai stb. A hűtővíz hatására sokféle változás következhet be a vízi élővilágban. Ez a baktériumok esetében populáció-átrendeződésben (Rheinheimer 1975), a generációs idő csökkenésében (Christophersen—Henset 1955) stb. nyilvánul meg. A baktériumok anyagcseréjének a hőhatására történő felgyorsulása javítja a természetes vizek öntisztuló képességét (Stangenberg — Pawlaczky 1960), azonban ez egy batáron túl oxigénhiányt idézhet elő (Osztheimer— Szabolcs 1978). A hatás erőssége függ az erőmű szerkezetétől, működésétől és a víz élővilágának összetételétől. Az utóbbit az élőlények fizikai, kémiai és biológiai környezete determinálja (Alexander 1971). Mindebből következően a terhelés hatását és megengedhető mértékét minden erőmű esetében egyedileg kell elbírálni. Ez bakteriológiai szempontból — a jelenlegi gyakorlat szerint — a különböző hőoptimumú baktériumcsoportok megfigyelését jelenti (KGST 1975, Stangenberg — Pawlaczky 1960). A paksi atomerőmű létesítése kapcsán szükségessé vált bakteriológiai kutatásokat megelőzően, illetve azokkal párhuzamosan a Villamosenergiaipari Kut. Int. (VEIKI), a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) és az Erőmű- és Hálózattervező Vállalat (ERŐTERV) mérésekkel, valamint számításokkal előrejelzést készítettek a paksi atomerőmű hatásának várható fizikai jellemzőiről (Osztheimer—Szabolcs 1978). A bakteriológiai mérések fizikai jellemzőit eredményeik alapján jelöltük ki. I. Vizsgálati szempontok és módszerek A paksi atomerőmű hatásának előbecsléséhez természetes modellként az ugyancsak a Duna mellé telepített százhalombattai Duna menti hőerőművet választottuk ki. A szükséges Duna-víz mintákat Paksnál (1526 fkm) és a Százhalombatta — Adony közötti Duna-szakaszon az 1977., 1978. és 1980. években gyűjtöttük, a jobb parttól 50 m távolságra. 1 Dr. Bitskeii József oki. biológus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízminőség-védelmi Intézetének tudományos munkatársa.-