Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

1. füzet - Bartha Péter és Szöllősi-Nagy András: A VÍZRAJZI ELŐREJELZÉS FEJLESZTÉSI PROGRAMJA ÉS EDDIGI EREDMÉNYEI

A vízrajzi előrejelzés fejlesztése 9 A koncepció részletesen elemezte a vízrajzi előrejelzés helyzetét és megállapította, hogy: — A Duna és Tisza, valamint elsőrendű mellékfolyóik árvízi előrejelzésére kidolgozott módszerek állnak rendelkezésre. Megoldott a Duna vízállásának folyamatos előrejelzése. Az előrejelzés fejlesztéseinek ezeken a területeken elsősorban az előrejelzések pontosságának és időelőnyének lehetőség szerinti fokozására kell irányulnia, valamint olyan módszerek kidolgozására, amelyek a folyók csatornázása esetén is alkalmazhatók és egyaránt szolgálják az árvízvédekezés és üzemirányítás célját is. — A dombvidéki kisvízfolyások esetében hiányoznak az olyan kidolgozott előrejelzési módszerek, amelyek biztosítanák az árvízi előrejelzést és a tározók üzemirányítását. Az Által-ér és a Zagyva—Tarna on-line előrejelzési rendszerekhez hasonlóak kiépítésére az összes kisvízfolyás vízgyűjtőjén nincs lehetőség, a kisvízfolyások árvízvédelmi célokat szolgáló előrejelzése helyett a megfelelő időelőnyű riasztás biztosítását kell megoldani az időjárási radarhálózat adataira alapozva. — A síkvidéki területeken a belvizek előrejelzésére operatív módon használható módszer jelenleg nincs kidolgozva. A feladat megoldásához jelentős módszertani fejlesztést kell végezni, és csak utána lehet az operatív előrejelzések kérdéseivel foglalkozni. A kérdés megoldásának előfeltétele a megbízható hosszútávú meteorológiai előrejelzés. A jelenleg meglevő parametrikus síkvidéki hidrológiai modelleket tovább kell fejleszteni, előrejelzésre alkalmassá kell tenni. Nagyvízgyűjtők esetében a fejlesztés első ütemében a regressziós módszerek alkalmazását kell előtérbe helyezni, amelyet egy későbbi fázisban helyettesít majd az egységes előrejelző rendszer. — A tavak, tározók szintjének hosszútávú előrejelzési módszerei részben már operatív alkalmazásra érettek (pl. a Balaton esetében) részben csak lényegesen pontosabb hosszútávú meteorológiai előrejelzésekre alapozva lesznek alkalmazhatók. — A folyók jégviszonyainak előrejelzésére a VITUKI-ban dolgoztak ki módszert. így a fejlesztés ezen módszer végleges kidolgozására, az operatív bevezetésére kell, hogy irányuljon. — A vízminőség-előrejelzés fontosabb feladatai ma nem operatív jellegűek, hanem távlatiak és bizonyos beavatkozások (pl. nagyobb beruházások) várható hatásának előrejelzését tűzik ki célul. így a feladatok a fogalom eredeti értelmezése szerint nem az előrejelzéshez, hanem az alternatíva analízishez (szimuláció) tartoznak. A vízrajzi előrejelzéssel szemben támasztott igények, a meglevő előrejelzési módszerek fejlettsége, valamint a fejlesztésre igénybe vehető szellemi és anyagi kapacitás, szükségessé tette a feladatok rangsorolását és a fejlesztés több ütemben történő végrehajtását. Kitűnt, hogy a fejlesztésnek ki kell terjednie az operatív előrejelzések fejlesztésén kívül a módszertani fejlesztésre is. Az előrejelzéseket a különböző szerzők különbözőképpen csoportosították (Kovács 1974). A klasszikus kézikönyvek általában kétféle hidrológiai előrejelzést különböztetnek meg: — szélsőséges helyzetek előrejelzése; — folyamatos előrejelzés, a teljes folyamat minél pontosabb megadása. Amíg az első feladat alapvetően riasztás, ill. figyelmeztetés jellegű, addig a második feladat a riasztás funkción túlmenően — azt magába foglalva - a vízgazdálkodási létesítmények optimális üzemeltetéséhez szükséges összes információk folyamatos szolgáltatását jelenti. A folyamatos előrejelzés feladata tehát részfeladatként foglalja magában a különböző, speciális célú előrejelzési feladatokat. A vízgazdálkodási tevékenység komplexebbé válásával egyre inkább előtérbe kerül a folyamatos előrejelzések kiadásának szükségessége.