Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

1. füzet - Bartha Péter és Szöllősi-Nagy András: A VÍZRAJZI ELŐREJELZÉS FEJLESZTÉSI PROGRAMJA ÉS EDDIGI EREDMÉNYEI

10 Bartha P. és Szöllősi-Nagy A. Az operatív előrejelzések egy másik osztályozása (Stelczer—Csorna 1979) elsősorban az időelőnyt veszi alapul: — figyelmeztető (riasztó) általános meteorológiai helyzet alapján; — hidrometeorológiai (hosszúidejű) előrejelzés a már leesett csapadék, ill. hóolvadás alapján; — hidrológiai (rövid idejű) előrejelzés a vízrendszer felső szelvényében már bekövetkezett tetőző árhullám alapján. Bármilyen kategorizálás — kétségtelen — nem mentes a szubjektivitástól, s nyilván az előrejelzendő folyamat dinamikájának függvénye. Nyilvánvaló az is, hogy az időelőny növekedésével a folyamat dinamikája egyre csökkenő szerepet játszik, minek következtében nő az előrejelzés bizonytalansága, s az előrejelzéseknek „csupán" tájékoztató jellegük lehet. Az időelőny és megbízhatóság kapcsolatának feltárása ezért igen fontos feladat. Egy azonban kétségtelen: a különböző időelőnyű előrejelzések egymásba ágyazhatok kell legyenek, ezért sem tekinthetjük egyedüli osztályozó elvnek az időelőny szerinti kategorizálást. Az elmúlt években világosan kiderült, hogy figyelmünket elsősorban az operativ — ha úgy tetszik: a rövidtávú operatív — előrejelzési módszerek fejlesztésére kell fordítanunk, nyilván nem feledkezve meg a hosszútávú előrejelzések fontosságáról, de tanulva abból, hogy az elmúlt pár évtized kísérletei (például a harmonikus analízis alkalmazásai) eddig csak kiábránduláshoz vezettek. Élnünk kell a ténnyel: hidrodinamikai ismereteink a hidrológiai jelenségek leírását az időben ma még csak a mikro-skálán teszik lehetővé. Marad tehát a tisztán statisztikus eljárások alkalmazása, azok összes hátulütőjével. A koncepció rögzítette, hogy az operatív célokra használandó előrejelzési modelleknek az alábbi követelményeket kell kielégíteniük: — A modell vegye figyelembe a lefolyás jelenségének fizikáját; — A modell explicite vegye figyelembe az előrejelzésnél elkerülhetetlen bizonytalanságokat; — A modell veszélyes helyzetekben a lehető legrövidebb idő alatt reagáljon a vízgyűjtőn bekövetkezett természetes és emberi beavatkozások okozta változásokra és annak megfelelően módosítsa paramétereit (vagyis a modell legyen adaptív); — Rövid időelőnyű modellek egy kritikus időelőny után divergálnak és megbízhatatlan eredményeket adnak, ezért az egyes modellekre meg kell tudni állapítani a legmegbízhatóbb időelőnyt; — Meg kell tudni állapítani az előrejelzések szabályos hibáját, torzításmentes előrejelzési modelleket kell kidolgozni; — A modell alkalmas legyen arra, hogy az észlelőhálózat bővítésekor keletkező mennyiségi többletinformációt átalakítás nélkül is fogadni tudja; — A modell olyan felépítésű legyen, hogy egy a későbbi fázisban gyűjtendő adatokat is kezelni tudjon, megint csak a struktúra változtatása nélkül (minőségi többletinformáció); — Egyes állomások hiányos adatközlése esetén legyen lehetőség a hiányzó adatok pótlására (pl. interpolációval vagy analógiakereső eljárással); — Teljesüljenek az alábbi numerikus szempontok: numerikus stabilitás, a paraméterek legyenek érzékenyek a környezet változására, gyors konvergencia. — Az előrejelzési modell változtatás nélkül beépíthető legyen vízgazdálkodási rendszerek üzemirányítási modelljeibe. Tekintettel arra, hogy az adatgyűjtés módszereinek korszerűsödésével egyre inkább előtérbe kerülnek az on-line számítógépes adatgyűjtő rendszerek, ill. a hozzá-