Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)
4. füzet - Horváth Lajos-Pannonhalmi Miklós-Várday Nándor: A Duna szennyezettsége és vízminőség-változása
510 Horváth L., Pannonhalmi M. és Várday N. A 2. ábrán feltüntettük a KOI koncentráció 11 évre vonatkoztatott átlagértékeinek változását is. A hossz-szelvény menti változás mutatja, hogy az öntisztulási folyamatok ellenére egyértelmű a szervesanyag koncentráció növekedése. A KOI koncentráció — két időszakra bontott — átlagértékeinek változása egyértelműen mutatja, hogy az 1968 — 72. évek átlagához képest a Duna magyarországi szakaszán az 1973—78. évek átlaga mindenütt növekedett. Legnagyobb növekedés a dunaföldvári és a rajkai szelvényben volt. A KOI átlagkoncentráció a mohácsi szelvényben az 1968 — 72-es időszakban növekedett, míg az 1973—78-as időintervallumban csökkent a dunaföldvári szelvényhez viszonyítva, (2. ábra). Véleményünk szerint ez az 1972. évet követő, a Sió csatorna vízgyűjtő területein tett vízminőség-védelmi intézkedések eredménye. A vízfolyás szennyezettségének változását jobban követhetjük az anyagáramok vizsgálatával. A rajkai határszelvényben a 11 év alatt a KOI terhelés ingadozásai ellenére lassú terhelésnövekedés figyelhető meg. Ugyanez érvényes a komáromi és nagymarosi szelvényekre is azzal a különbséggel, hogy az ingadozások kiegyenlítettebbek. Dunaföldvárnál Budapest hatására a növekedés üteme lényegesen nagyobb. Mohácsnál a KOI terhelés a rajkai szelvénynél magasabb, de változás az éves átlagértékek elemzésével nem mutatható ki. A KOI terhelés 11 éves átlagértékeinek hosszmenti változását a 3. ábrán tüntettük fel. A terhelés növekedés az egész magyarországi szakaszra vonatkoztatva 36,5%-os, melyből 22% a Komárom—Nagymaros szakaszra esik. A Komárom—Nagymaros közötti kiugróan magas terhelésnövekedés a folyót az ezen a szakaszon érő közvetlen és a mellékvízfolyásokon keresztül bevezetett közvetett szervesanyag-terhelések okozzák. A KOI terhelés két időszakra bontott átlagértékeinek változása mutatja, hogy az 1968—72. évek átlagához képest az 1973—78. évek átlagértéke a Duna magyarországi szakaszán mindenütt növekedett. A legnagyobb növekedés Budapest— Dunaföldvár szakaszon volt, míg a legkisebb a nagymarosi szelvényben. A két periódus KOI hossz-szelvény menti terhelés értékeinek alakulásából következik, hogy a Duna öntisztuló képessége a vizsgált 11 év alatt a szennyezőanyag terhelés növekedése ellenére sem csökkent. Megállapítható, hogy a Duna rajka — nagymarosi szakaszán az utóbbi 5 évben a szervesanyag-terhelés növekedése elsősorban a nyugati határszelvény feletti KOI terhelésnövekedésből adódik. Budapest térségében a Dunát kb. 11 kg/s KOI terhelés éri, ennek ellenére a Dunaföldvár—Mohács közötti szakaszon az 1973—78. évek KOI hossz-szelvénymenti terhelésváltozása csökkenő tendenciát mutat (3. ábra). A KOI koncentráció és a terhelés adatok szórását a vízhozamváltozáson kívül elsősorban a víz hőfokának és ezzel együtt a vegetációs tevékenység évszakos intenzitásának a változása okozza. A vízhozam növekedését kísérő hígító hatás egy bizonyos határ elérése után (mederből való kilépés, part erózió, bemosódás, iszapfelkavarodás) megszűnik, majd koncentráció növekedést okoz. A jelenség általános leírását terhelésre kifejezve T=A + BQ + CQ n+ 1 (1)
