Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Bokányi Zoltán-Szabó Lajos-Zeigler István: Árvízvédelmi védővonal fejlesztési munkák a Duna balpartján baja és Dunapataj között

Árvédelmi védvonal-fejlesztési munkák a Duna bal partján 499 gazdasági területet nem vettünk igénybe, így össze tudtuk kapcsolni a két munkát. Az anyag beszállítását kotrógépből és billenős teherautókból álló géplánc végezte. Az anyag elterítése dózerrel történt, a tömörítés juhláb-hengerrel. Az erősítési munkákkal egyidőben a véderdősávban 142 ha területen terveztünk új erdő telepítést és átalakítást. A vágásérett és kiöregedett fűz és nyár faállományt kivágtuk. Az átlagos vágáslap 80—100 cm átmérőjű volt, de igen gyakran előfordult 150—200 cm-es is. A régi erdőt a hullámtéri kubik gödrökbe telepítették. A fák kivágása után az erősen tagolt terepen korszerű tuskóroncsoló géppel nem tudtuk a gyökeres, az átlagosnál nagyobb átmérőjű tuskókat feldarabolni, ezért a robbantásos módszert választottuk. A robbantás és a tuskó törmelék összeszedése után dózerrel rendezték a terepet, ezzel biztosítva a kereszt- és hosszirányú vízelvezetést a Duna felé. A tereprendezés után gödörfúróval és kézi erővel történt az új állomány telepítése 3x2 m-es hálóban, 40 m széles sávban. A töltésláb mellett szomorúfűz és fűz-sávot, a folyó felőli oldalon gyorsan növő nyárfát telepítettünk. A dunai anyagnyerőhelyek kijelölésére az előzőekben utaltunk. A szárazföldi anyagbányákat a kitermelés befejezése után a birtokosok kérésére az alábbi módon állítottuk helyre: — teljes kisajátítás esetében tereprendezést végeztünk és a Földhivatal kötelezése alapján fásítottuk a területet; — ahol a birtokos nem kért kisajátítást, ott a terméskiesésért kártalanítottuk és tereprendezést végeztünk, majd visszaadtuk további hasznosításra; — előfordult olyan eset is, hogy a birtokos kisajátítás nélkül csak tereprendezést és fásítást kért. Az utóbbi két megoldás volt a kedvezőbb. Az árvízvédelmi töltés egyes szakaszai Bátya—Úszód között közvetlenül a Duna-parton húzódnak. A hullámtéri rézsűláb a folyamszabályozási partvédőműre támaszkodik. Ezeken a részeken a partvédőművet magasítanunk kellett. A kőmunkákat — 3—5 m

3/fm anyag beépítésével — úszótagra szerelt polipmarkolóval végeztük. A terméskövet a dunabogdányi kőbányából 400—1000 to-s uszályokon szállítottuk a beépítés helyre. A gátőrtelepek jó megközelítése érdekében szilárd burkolatú árvízvédelmi bekötőutak létesítését terveztük az érsekcsanádi, vajastoroki, foktő-meszesi, uszódi és a dunapataji gátőrházaknál. A többi őrtelep burkolt útról a program-készítés időpontjában elérhető volt. A 200—500 m hosszúságú utak a töltéskoronán épültek, csatlakozva a védvonalat keresztező közutakhoz. Az utak pályaszintjét a töltéskorona szintjénél 50 cm-rel magasabban írtuk elő, gondolva egy későbbi töltéserősítésre és figyelemmel arra, hogy a pályaszerkezet az előírt mintaszelvény felett legyen. A vajastoroki őrtelep megközelítésére hosszabb bekötőút szükséges, amelyből 1,1 km a töltéskoronán, 1,5, km-es szakasz pedig meglevő földút nyomvonalán épült. Az őrház közvetlen közelében épült az új vajastoroki csőzsilip, ezért az építkezés felvonulási útjaként a műtárgyépítést megelőzően elkészült a bekötőút. A bekötőutak a következő technológiákkal készültek: a) Aszfaltburkolat készült az ósükösd-vajastoroki szakaszon a töltés mentett oldali feljárójáig 4,0 m szélességben az alábbi keresztmetszettel