Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Bokányi Zoltán-Szabó Lajos-Zeigler István: Árvízvédelmi védővonal fejlesztési munkák a Duna balpartján baja és Dunapataj között

498 Bokányi Z., Szabó L. és Ziegler I. ták a feltöltést. Ezt a műveletet ismételték a teljes feltöltésig. A vízvisszavezetés itt töltésátvágással történt. A másik módszernél a koronán lévő főnyomóvezetéket építették lépcsősen tovább a teljes kazetta feltöltéséig. Ebből a kazettából gravitációsan vezették ki a zagyvizet. A tervezett töltéstestbe az anyag hidromechanizációs úton való beépítése kétféle módon történt : — A kisebb keresztmetszetben erősített szakaszokon az anyag végleges elrendezését dózerek végezték. A régi töltéskoronán egy E—5015 típusú 0,5 m

3-es hidraulikus kotró lenyeste a hullámtéri rézsüt 1:3-as hajlásra. Az így nyert vízzáró anyagot a mentett oldalon az erősítés felső részébe és a végleges koronadomborításra rakta át. A humusz visszatérítésé dózerrel történt a fenti műveletek befejezése után. — A nagyobb keresztmetszetben erősített töltés szakaszokon a munka gyorsítására a dózerek mellett, egy E —12—15 típusú vonóvedres, 1,0 m

3-es kotró is dolgozott a hidromechanizált anyag átrakásán. A hullámtéri rézsű lenyesése, az anyag átrakása, a rézsűhajlás kialakítása és a humusz visszatérítésé úgy történt, mint az előzőekben. A kazetták végén — a víz kivezetéseknél — az ülepedés után a szükséges földtömeget úgy biztosítottuk, hogy a kivezetés előtti szakaszon több anyagot deponáltunk, majd dózerrel keresztirányban elrendeztük. Mivel még nem rendelkeztünk elég gyakorlattal a kivitelezésben a víz visszavezetését a hullámtérbe szivattyús átemeléssel terveztük. Ez a megoldás az építés során igen költségesnek bizonyult. Ezt a megoldást csak az első időszakban egy építési szakaszon alkalmaztuk Érsekcsanád térségében. A helyi terepviszonyok gondos tanulmányozásával és a vízrendezési szakágazat hozzájárulásával a vízvisszavezetést a továbbiakban gravitációsan oldottuk meg. A mentett oldalon Baja —Fájsz térségében a töltés lábvonala közelében húzódnak a belvízlevezető csatornák oldalágai. Gazdaságosabbnak bizonyult ezeknek a kis méretű csatornáknak helyenkénti meghosszabbítása és a munka befejezése után a kitisztítása, mint a szivattyúzás. A gravitációs kivezetés egyes szakaszokon közvetlenül a csatornákba történt. Volt olyan megoldás is, hogy a terepviszonyok miatt a zagygáttal párhuzamosan 4 — 5 m-re árkot alakítottunk ki, ez csatlakozott a csatornába, végül az árkot betöltöttük. Egy építési szakaszon az árvédelmi töltés átvágásával vezettük vissza a zagyvizet a hullámtérbe. A földmunkagépek megfelelő száma minimálisra csökkentette az átvágás kockázatát. A zagytérből a víz kivezetése a nyomócsővel azonos átmérőjű, általában 3—4 db csővel történt. A rézsű és a bogárhát kialakítása hasonlóan történt, mint a szkréperes technológiánál. Külön gondot jelentett a friss töltés rézsűn a füvesítés elvégzése. A hírközlő hálózat és a töltés tartozékok visszahelyezésével befejeződött a földmű erősítése. A programban távszállitásos technológiát nem terveztünk. Az építés közben történt földhasználattal kapcsolatos hatósági szigorítások miatt több mentett oldali anyagnyerőhelyet nem kaptunk meg. A hullámtéren az építési szakasztól csak 1—2 km-es távolságban sikerült anyagnyerőhelyeket biztosítani, ezért vált szükségessé a távszállitásos megoldás. A szkréperes technológiához viszonyítva csökkent a költség, mert a folyamszabályozási célból és hitelből kikotort homokanyagot úgy helyeztük el a balparton, hogy a depónia közel volt, a beépítés helyéhez, mező-