Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Bokányi Zoltán-Szabó Lajos-Zeigler István: Árvízvédelmi védővonal fejlesztési munkák a Duna balpartján baja és Dunapataj között

Árvédelmi védvonal-fejlesztési munkák a Duna bal partján 493 Az alkalmazott típusszelvény szerint egységes töltéskeresztmetszet épült 6 m-es koronával 1:3 vízfelőli 1:5 hajlású mentett oldali rézsűkkel és 10, illetve 20 m-es tereprendezett védősávokkal ( 1. ábra). Természetesen ma már tudjuk, hogy az egységes szelvény nem egyenlő biztonságra történő kiépítést jelent. Az altalaj és a fedőréteg jellemzői, a behordott föld minősége bizonyos határok között változnak, ezért az azonos biztonságnak megfelelő védvonal változó keresztmetszetű lesz. Az ismertetett Margitta-szigeti beruházás 1974-ben befejeződött. A Margittaszigeti építési munkákkal egyidőben és hasonló elvek szerint az 1966—1968 években Úszód—Ordas térségében folyt töltéserősítési munka. I. A Haja—Dunapataj közötti töltéserősítés beruházási programja A program kidolgozása 1972-ben kezdődött el. Az adatgyűjtő munka során a korábbi árvízi tapasztalatok mellett részletes geodéziai felmérés és talajmechanikai feltárás készült. A Margitta-szigeti beruházásnál szerzett tapasztalatokat — kritikusan értékelve és a helyi adottságokra ügyelve — felhasználtuk a program kidolgozásánál. A tervezés során meghatározó alapelvként szolgált, hogy a védvonal teljes hosszúságában azonos biztonságú kiépítést kapjon. Ez természetesen nem azonos geometriai feltételeknek megfelelő töltésszelvény kialakítását jelenti. Az előírt árvízvédelmi biztonságot adott esetben többféle beavatkozással, vagy ezek megfelelő kombinációjával is el lehet érni. Az erősítésre kerülő Baja—Úszód (52 + 680-98 + 000 tkm) és Ordas —Dunapataj (111 + 425 — 115 + 640 tkm) közötti összesen 49,54 kin hosszúságú védvonalat Galli L. személyes közreműködésével és szakirányításával típusszakaszokra osztottuk. Az előzetes vizsgálatokba bevontuk az Úszód —Ordas közötti (98 + 000—111 + 425 tkm) szakaszt is. Azonban ez a védvonal szakasz az 1966 — 1968 évi munkák eredményeképpen az érvényes fejlesztési elveknek minden szempontból megfelelt, így a programban a továbbiakban nem tárgyaljuk. A típusszakaszokra figyelemmel összesen 16 jellemző keresztszelvényt választottunk ki, melyet részletesen vizsgáltunk. Számszerűen értékeltük az alkalmazhatónak ítélt műszaki beavatkozások biztonságnövelő hatását. A változatok közül a műszakilag hatékony és gazdaságilag is kedvező megoldást választottuk (Galli 1976). Azokban a vizsgált szelvényekben, ahol a tervezett és számítással igazolt alaperősítés nem nyújtott elegendő biztonságot, ott egyedi beavatkozást irányoztunk elő (ellennyomó medence, hullámtéri régi anyagnyerőhely betöltése). A tervezett technológiának megfelelően jelöltük ki az építési szakaszok határait, amelyek átlagosan 2,5—3,0 km hosszúságúak. A jellemző szelvények beavatkozás előtti állapota döntötte el az erősítési sorrendet. A kisebb védőképességgel rendelkező szakasz erősítését korábbi időpontra ütemeztük. így Dunapataj, Fájsz, Sükösd, Érsekcsanád, Bátya, Foktő, Úszód építési sorrendet állapítottunk meg. A sorrend előírásánál a rendelkezésre álló géppark (hidromechanizáció és szkréper technológia) arányos és folyamatos alkalmazására törekedtünk. A terhelést csökkentő módszerként alkalmaztuk a hullámtéri — közvetlenül töltéslábnál levő régi — anyagnyerőhelyek betöltését. Vízoldali töltésszélesítést általában nem alkalmaztunk, mert a meglevő töltésszelvény a vizsgálatok szerint ele-