Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Bokányi Zoltán-Szabó Lajos-Zeigler István: Árvízvédelmi védővonal fejlesztési munkák a Duna balpartján baja és Dunapataj között

494 Bokányi Z., Szabó L. és Ziegler I. gendően vízzáró. Hullámtéri erősítésre a községek belsőségi szakaszain került sor, ahol ilyenmódon 25—30 db lakóépület kisajátítását tudtuk elkerülni. Hullámtéri erősítésnél az új töltésláb vonala a kitermelt erdő határvonalát túllépte, ezért gondos tuskó- és gyökér-eltávolításra volt szükség, amelynek végrehajtása költséges és a tapasztalatok szerint sok esetben nem megnyugtató. A beruházási programban, ahol a helyi adottságok — kotrásra alkalmas hely, anyag és nyomási távolság — lehetővé tették, hidromechanizációs technológiát terveztünk. A többi szakaszon szkréper gépláncot alkalmaztunk. Az anyagnyerőhelyeket elsősorban hullámtéri területen jelöltük ki a töltéslábtól 60 m-nél távolabb. Az elkerülhetetlenül szükséges helyeken tervezett 110 mnél távolabb levő mentett oldali anyagnyerőhelyek értékes mezőgazdasági területeket foglaltak el. A kiviteli tervek készítése során gondot jelentett, hogy az új földvédelmi törvény előírásai megszigorítják a mezőgazdasági rendeltetésű földek igénybevételének feltételeit. Ezért a kiviteli terv készítés során pár építési szakaszon a nagyobb szállítási távolságot jelentő hullámtéri területeken nyitottunk anyagnyerőhelyeket. A szállítási többletköltség számításaink szerint alacsonyabb volt, mint az értékesebb mentett oldali terület igénybevételéért fizetendő kisajátítás és területigénybevételi díj összege. A meghatározott építési sorrenden a kivitelezés során több esetben változtatni kellett. Magasabb dunai vízállás esetén a hullámtéri anyagnyerőhelyet elöntötte a víz és ezért a gépláncot át kellett telepíteni, Ordas és Dunapataj térségébe, ahol a nyárigáttal védett területen zavartalanul lehetett dolgozni. Természetesen az átcsoportosítás lehetőségére már a program összeállításakor érdemes gondolni és alternatív építési sorrendet meghatározni. A zavartalan átcsoportosításhoz szükséges, hogy a kiviteli tervek tartalékként már korábbi időpontban rendelkezésre álljanak. A tervezett töltés koronaszintjét — a beruházási programban — összhangban a Duna jobbparti védvonalával a mértékadó jeges árvízszint magasságában határoztuk meg (2915/1957. sz. OVF ut.). Az időközben megjelent „mértékadó árvíz" előíráshoz (OVH 1976. június) viszonyítva a megerősített töltésszakaszok magassági biztonsága 0,6—0,9 m. A számítással igazolt, tervezett keresztszelvény 6,0 m-es koronával 1:3 vízoldali és 1:4 hajlású mentett oldali rézsűkkel rendelkezik, amelyhez tereprendezett és esésben kiképzett gyepesített védősávok és hullámtéri véderdő tartozik. A védvonalban levő műtárgyakat, régi szakadási helyeket, és a közvetlenül a partvonalban levő töltésszakaszokat egyedileg vizsgáltuk. A töltésláb védelmére Foktő és Úszód térségében a meglevő folyamszabályozási partvédő mű kiegészítésére kőszórást terveztünk. A beruházás célja az, hogy a programban tárgyalt teljes védvonal egységes, és azonos mértékű biztonsággal rendelkezzen, továbbá az árvízvédekezés tárgyi feltételei a védvonalon biztosítva legyenek. Ezen elvek szellemében határoztuk el, hogy Érsekcsanádon, Fajszon és Foktő-meszesen új gátőrtelepet építünk. A fajszi 70 — 75 éves öreg őrtelep átépítését indokolja az is, hogy a töltés jelenlegi kedvezőtlen 90°-os törésű vonalvezetésén az árhullámok áramlási viszonyainak javítása érdekében is változtatni kell. A 250 m hosszúságú töltéskorrekció a vízpart jelenlegi közelsége miatt is szükséges.