Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Az elektromos fajlagos ellenállás és a szivárgási tényező 445 görbéjéből először a D

h hatékony szemátmérőt határoztuk meg, D

h = l,4-10~

4 m, majd (10) szerint a vízréteggel borított felület 1 m

3-re jutó részét: 0 = 6(1 -n)/D

h = 2,6-10

4 m

2 (35) majd ő-val szorozva a vezető hézagtérfogat-részt: Ô0 = 9-1O~

2 m

3 (36) azaz az elektromosságot vezető vízréteg pórustérfogata 9%-os, tehát a 38%-os hézagtérfogatnak mintegy negyed része. A felületi vezetésre utal egyébként az is, hogy az 5. ábra vezetőképesség görbéjén a telítéshez tartozó vezetőképesség gyakorlatilag 28%-os telítésnél áll be, és további telítéssel csak lényegtelenül módosul. Ha a vezető vízfilm teljesen kitölti a hézagtérfogatot, akkor a felületi vezetés megszűnik és csatorna-jellegübe megy át, amelyre az Archie-típusú n-q összefüggések jól alkalmazhatók. A csatorna vezetés nyilván akkor áll be, ha 0Ős=/! (37) amiből (10) és (33) szerint n = 38% porozitású és g

v = 4Qm pórusvíz ellenállású homoknál a D

h szemátmérőre D

h^4-10"

e m = 4-10"

3 mm következik, azaz a finom iszap vagy annál kisebb szemcseméret. IRODALOM Archie, G. E. : Tárolókőzetek jellemzőinek meghatározása elektromos ellenállásszelvények segítségével. Amer. Inst. Min. Met., Eng. Techn. Publ. No. 1422., 1(142. Besenecker, H.—Lillich, W. : Vízvezetőket elválasztó rétegek permeábilitási viszonyainak megállapítása nemhidrológiai adatokból. Annales Inst. Geol. Puhl. Hung. 59. kötet 108—116. old., 1978. Bitterlich, W.—

Wöbking, H.: Geoelektronika. Springer, Wien—New Vork, 1972. Chanlabellas, P. : Normung der к — Wert — Feldbestimmung durch Standardisierung der Korngrössenverteilungsdiagramme grundwasserhaltiger Lockergesteine. Mitteilung des Institutes für Wasserwirtschaft, Berlin, 1964. 20. Croft, M. G.: Eljárás permeábilitás számítására elektromos fúrásszelvényekből. U. S. Geol. Surv. Professional Papers, 750-B. 1971. Erki I. és társai: Vizsgálatok laza üledékes kőzetek egyes kőzetfizikai paramétereinek meghatározására. ELTE Geofizikai Tanszék kutatási témajelentése, 1978. Forcheimer, Ph.: Hydraulik. Leipzig—Berlin, 1924. Fritsch, IV.: Az alkalmazott geoelektromos kutatás alapjai. Wien, 1949. Ilagen, G.: Handbuch der Wasserbaukunst. Berlin, 18C9. Ileigold, P. C. és társai: Vízvezető rétegek transzmísszibílitásának megállapítása felszíni elektromos mérésekkel. Ground Water, 17. köt. 4. sz., 1979. Jáki J.: Talajmechanika. Budapest, 1944. Jones, P. H.—Buford, Т. В.: Elektromos fúrólvuk-szekvényezés vízkutatási alkalmazása. Geophysics, 16. köt. 1. sz., 1951. Karádi G. : Lineáris talajvízszint-süllyesztő rendszerek hidraulikája. (Doktori disszertáció, kézirat), Khartoum—Budapest, 1963. Keller, G. V.—

Frischknecht, F. С.: A geofizikai kutatás elektromos módszerei. New York, 1966. Kovács Gy.: A szivárgás hidraulikája. Akadémiai Kiadó, 1972. Lindquist, Ii. : On the Flow of Water Through Porous Soil. 1st Congress of ICOLD, Stockholm, 1933. Márka L. és társai: Mélyfúrási geofizika. Tankönyvkiadó, Budapest, 1970. Parkhomenko, E. 1.: Kőzetek elektromos tulajdonságai. New York, Plenum Press, 1967. Seelheim: Zeitschrift für analitische Chemie, 1880. Terzaghi, К.: Theoretical Soil Mechanics. New York, London, 1943. Veronese — in Juhász J.: Hidrogeológia. Budapest, 1967. Xauerbei, I. I.: A szivárgási együttható kérdéséhez és meghatározási módjához. Izvesztyija V. N. I. I. G. Leningrád, 1932. 3., 5. * * *