Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Kovács György: Az öntözés szerepe a magyar mezőgazdaságban

,454 Kovács György állandó jellegű öntözés fejlesztésével kapcsolatosan elért eredményeket a magyarországi körülményekhez, hiszen nálunk az öntözés csak kiegészítő, ezért az arid területeken kialakított technológiákat és módszereket közvetlenül nem vehetjük át, sőt alkalmazásuk esetleg téves műszaki megoldáshoz vezethet. A kiegészítő öntözés alapvető — és az állandó jellegű öntözéstől eltérő — tulajdonságai három csoportba foglalhatók össze: — A növény vízigényének jelentős részét természetes forrásból fedezi, és csak a hiányzó mennyiséget kell öntözéssel pótolnunk. Ezért egy-egy idényben az öntözővíz-szükséglet lényegesen kisebb mint az arid területen, és ez a mennyiség évről évre jelentősen változik az idény elején tárolt talajnedvességtől, a talajvíztükör mélységétől, valamint a tenyészidőben hullott csapadék mennyiségétől függően. így a determinisztikusán meghatározott vízforma csak durva közelítésként alkalmazható, az öntözővízigény valószínűségi változó, amelyet az évi csapadék mennyisége és eloszlása alapvetően befolyásol. — Az öntözés szükséges időpontját a természetes források kimerülése vagy hiánya szabja meg. Minthogy az idény elején tárolt talajnedvesség és a talaj víztükör tavaszi mélysége csak kisebb mértékben változik, az öntözés igényét elsősorban a tenyészidei csapadék eloszlása befolyásolja. Egy-egy száraz periódus azonban Magyarország teljes területén csaknem egyidejűleg jelentkezik, ezért az öntözés szükségessége is egyszerre merül fel minden öntözésre berendezett területen. Az előzőekből következik, hogy nem tervezhetjük az összefüggő nagy rendszerekben sem az öntözési forgókat előre meghatározott időrendben — nem készíthetünk öntözési naptárt — hanem a növényállomány állapotától, vagy a talaj nedvességkészletétől szabályozottan kell az öntözés üzemét szerveznünk és számítanunk kell arra, hogy rövid időn belül az öntözésre berendezett terület minden darabja vízzel ellátható legyen. — Az előzőekben említett két szempontot figyelembe véve, számolva továbbá azzal a jelentős gazdasági értékelési elvvel is, hogy kiegészítő öntözés esetében nem a teljes terméseredmény vethető össze az öntözés költségeivel, mint arid területen (ahol öntözés nélkül termést betakarítani nem lehetne), hanem csak az az évről évre változó többleteredmény, ami a szárazgazdálkodás és az öntözött tábla hozama között mutatkozik, fontos technológiai következtetéseket is levonhatunk. Olyan berendezéseket kell kialakítani, amelyekkel egyidejűleg nagy területen oszthatunk szét és juttathatunk a területre viszonylag kis vízmennyiséget, amikor azt a növény állapota megkívánja. A rendszer beruházási költségét minimumra kell szorítanunk, az üzemelési költségre azonban a gazdaságosság kevésbé érzékeny, hiszen egy idényben a berendezések átlagos működési ideje — kihasználási vagy üzemi óraszáma — sokkal kisebb, mint arid területen. A következőkben a kiegészítő öntözés felsorolt három alapvető tulajdonságának szemszögéből vizsgáljuk az öntözés szerepét a magyar mezőgazdaságban. 2. Az öntözővízigény véletlen jellege Az öntözőrendszerek méretezéséhez és az üzem folyamatos biztosításához szükséges vízmennyiséget általában a növény fajtájától és a talaj minőségétől függő víznormák számításbavételével határozzák meg. A normák megállapításá-