Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Kovács György: Az öntözés szerepe a magyar mezőgazdaságban

Az öntözés a magyar mezőgazdaságban 355 nak az alapja korábban a növény teljes vízigénye volt, hiszen az alapozó vizsgálatok az arid területek tapasztalataiból indultak ki, ahol valóban minden felhasználásra kerülő vizet öntözéssel kell a növényhez juttatnunk. A hazai gyakorlat rövidesen igazolta, hogy az így számított mennyiség túlzott, ilyen mértékű felhasználásra még szélsőségesen száraz években sem került sor. Ezért a normák többször átdolgozásra, redukálásra kerültek, hogy ilyen módon az öntözés kiegészítő jellege — legalább részben — érvényesüljön (1. ábra). felületi Jelületi esózteti л Kapás növények esózfetS I и , Evelo pillangosok 1964. 1970 1990 1964 1970 1980 felületi 1964 1980 1. ábra. A víznormák időbeni változása Puc. 1. Динамика оросительных норм во времени Fig. 1. Variation of the standard rates of application Bild 1. Zeitliche Veränderung der Wasserbedarfsnormen A jelenleg elfogadott normákkal számolva az átlagos vetésszerkezetnek és talaj adottságnak megfelelő ezer hektárnyi szántó öntözése egy idényben (az idénynormákban adott mennyiséget mintegy 20%-os szétosztási veszteséggel kiegészítve) 2-Í-3 millió m

3 vizet igényelne. Figyelembe véve, hogy a klasszikus normatívák szerint ennek a vízmennyiségnek mintegy 80%-át a három nyári hónapban (júniusban, júliusban és augusztusban) kell kiszolgáltatnunk — 300 ezer ha vízsugárban kifejezett igénye mintegy 70-:-100 m

3/s. Ez a mennyiség — előrejelezve a fölöttünk levő országok várható vízelvonását és levonva a mederben hagyandó vízmennyiséget — már meghaladja a Tisza mértékadó kisvízi készletét. Ekkora, vagy ennél nagyobb terület öntözése tehát inár csak jelentős vízpótló művek (tározók és vízátvezetések) létesítésével lenne biztosítható a Tisza-völgyhöz tartozó alföldi területeken.