Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Csoma János-Kovács Dezső: A Duna Rajka-Gönyű közötti szakaszán végzett szabályozási munkák hatása

A felső-dunai szabályozási munkák 289 A középvízszabályozás egyik legnagyobb érdeme, bogy egységesítette a kétoldali partok magasságát, hidraulikailag kedvező viszonyokat hozott létre a mellékágak feltöltéséhez és ezzel rendkívüli mértékben csökkentette a Felső-Dunán mindig sok gondot okozó és nagy költséget igénylő fenntartási munkát. Az utóbbi lezárása, a kavicsvisszatartó, illetve támasztógátak építése időben megtörtént a vezetőműszakadások száma és mértéke lényegesen kisebb. Ahol a művek és a méretezés jól sikerült, ilyen károsodás az építés után alig fordult elő. A magassági viszonyok egységesítésével megszűnt az a korábbi állapot is, amikor a víz szakaszról szakaszra azon az oldalon rombolta szét a hosszanti műveket, ahol azok éppen alacsonyabbak voltak. Az új elvek alapján elvégzett középvízszabályozás nem tudta javítani a középvízi meder vonalazását, illetve a főmeder szélességi viszonyait. A múlt század végi szabályozással kialakított vonalazás és szélesség ugyanis egy olyan adottság, aminek alapvető megváltoztatására nem volt mód és ami az új szabályozások hatékonyságát szükségszerűen, de fel nem mérhető mértékben csökkenti. A második nehézség az ágrendszerekkel kapcsolatos. Bármilyen jól oldották is meg a mellékágak feltöltését, a főmeder vonatkozásában mégis csak vannak olyan lefolvási állapotok, amikor bizonyos vízállás (vízhozam) tartományokban a hidraulikai folyamat, a lefolyás egysége íftegbomlik, akár az ágak felé történő vízleadást, akár az azokból történő visszafolyást tekintjük. Így a hordalékszállító képességben és a mederátalakító energiában olyan helyi és szakaszos rendellenességek jönnek létre, amelyek hatása bizonyosan kedvezőtlen, de a szabályozás előtti állapotnál lényegesen kisebb mértékben. Összefoglalva: Az elvégzett középvízszabályozás lényegesen javította a kisés középvízhozamok levonulási feltételeit, ezzel együtt a főmeder hordalékszállítóképességét. Egységes rendszerbe foglalta a mellékágak feltöltődésének, vízforgalmának folyamatát, javította a nagyvizek levonulásának feltételeit. Végül pedig az új állapotban a rendelkezésre álló vízenergiának a korábbinál sokkal nagyobb része végez „hasznos munkát", a meder célszerű átrendezését. Ugyanakkor lényegesen csökkentek a víz káros hatásai, gyakorlatilag megszűnt a vezetőművek rongálódása. Ő.2. A kisvtzszabályozások hatásának értékelése Az 1963 óta végzett kisvízszabályozások hatásának megfigyelését a KMB határozata alapján a VITUKI 1963 óta folyamatosan végzi. A mérések Nagybajcsnál 1963 óta, Gabcikovonál 1968 óta és Rajkánál 1970 óta a 4 — 5 km-es kísérleti folyószakaszok 100 m-enkénti, évenkénti szelvényfelvételével történnek. A vizsgálatokról a VITUKI évenként összefoglaló jelentésekben számolt be, 1974-ben a KMB részére az eddigi eredményeket összefoglaló külön jelentés készült (Csorna—Laczay 1973). A három szakaszon elvégzett kisvízszabályozás azt a célt, hogy a hordaléklerakódás egyenletesebb legyen, a gázlókban pedig lehetőleg csökkenjen vagy megszűnjön (a hajózási viszonyok javuljanak), egészében elérte, de csak a megépült művek hatásterében levő gázlónál. Több helyen kimutatható a szabályozott szakasz fölött vagy alatt a mederállapot romlása. A kisvízszabályozási művektől kedvező hatás csak ott várható, ahol ezek megépültek. 8 Vízügyi Közlemények