Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Csoma János-Kovács Dezső: A Duna Rajka-Gönyű közötti szakaszán végzett szabályozási munkák hatása

268 Csorna J. és Kovács D. A KMB 1958. évi ülésszakán, néhány előkísérlet eredményére támaszkodva, megállapították azokat az elveket, melyek alapján az egységes főmeder kialakítható. Az ülésszak úgy határozott, hogy — meg kell vizsgálni a mellékágak hatását az érkező vízhozam megosztása és az árvizek levezetése szempontjából, — felül kell vizsgálni a középvízszabályozási művek magasságát, — meg kell határozni a szükséges magasítás mértékét, — a kotrások során kitermelt kavicsot továbbra is a vezetőművek mögé kell elhelyezni, a művek állékonyságának fokozása, a középvízi meder vízveszteségének csökkentése céljából. A nagyarányú kutatómunka összehangolására a KMB 1959-ben munkacsoportot hozott létre. A munkacsoport 1963. júniusában terjesztette jelentését a KMB elé. Ebben megadta az egységes főmeder kialakításának irányelveit. A jelentés megállapította, hogy — a középvízi meder nem biztosítja a vizek összefogását, a vízveszteség Rajka-Medve között 20—35%, — a mellékágak vízszállítása jelentős, ami az esésviszonyokat, így a hordalékszállítást is kedvezőtlenül befolyásolja, — a Felső-Dunán évente lerakódó hordalék mennyisége 500—700 ezer m

3-re becsülhető, ennek döntő része (mintegy 70%-a) a középvízi mederben levonuló vízhozamoknál rakódik le, — a kisvízszabályozási művek hatékony magassága a mederemelkedés miatt csökkent, szerepük nagyrészt a kisvizes időszakban a hordalék átrendezésére korlátozódik. A megállapítások alapján a KMB, a Dunabizottság hajóút méretekre vonatkozó ajánlásainak figyelembevételével, a szabályozások alapelveit a következőkben határozta meg: — első lépésben az egységes főmeder kialakításával, a mellékágak célszerű kizárásával csökkenteni kell a főmeder vízveszteségét. A partvonalat a 3000 m

3/s körüli vízhozam felszíngörbéjének megfelelően célszerű kiépíteni, a második lépésben (az első lépéssel összhangban) elzárássorozatokkal meg kell oldani a mellékágak rendezését, — a harmadik lépésben a vízveszteségek csökkentése mellett szükséges a középvízi meder olyan szűkítése is, ami a hordalékmozgató erő megnövekedésével biztosítani tudja az érkező hordalék döntő részének továbbszállítását. A szabályozás fő célkitűzését, a kedvező hordaléklevonulást és ezzel összefüggésben a megfelelő méretű hajóút biztosítását, a bidrológiailag kedvezőbb mederszelvény kialakításával — a relatív érdesség csökkentésével, a sebesség növelésével — kívánták elérni. Az általános szabályozási terv elkészítéséhez az irányelveket oly módon pontosították, hogy a szabályozási munkákat két ütemben irányozták elő. Az első ütemben az egységes partvonal kialakítását és a mellékágak rendezését, majd a második ütemben — keresztirányú művek építésével, részben a meglevő kisvízszabályozási művek felhasználásával — a középvízi meder szűkítését tervezték. A tervezés során tekintettel kellett lenni a Gabcikovo —Nagymaros vízlépcsőrendszerre is. El kellett határolni, melyek azok a szabályozási munkák, amelyek a vízlépcsőrendszer üzembe helyezése után is szükségesek, illetve amelyeket csak a nemzetközi hajóút fenntartása érdekében kell elvégezni a duzzasztás megkezdéséig.