Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Csoma János-Kovács Dezső: A Duna Rajka-Gönyű közötti szakaszán végzett szabályozási munkák hatása

A felső-dunai szabályozási munkák 269 1.2. Az általános szabályozási terv Az ismerteti irányelvek alapján az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság (Győr) és a Dunaj —Vali (Komárno) elkészítette a Duna 1842 — 1816 fkm közötti szakasza általános szabályozási tervét. A terv az egységes part kialakítását, öt jobb parti és négy bal parti mellékágöblözet rendezését (belépcsőzését) tartalmazta. A tervben az egységes partvonal magasságát a hullámtér átlagos magasságának megfelelően határozták meg. Ez a szint a dunabizottsági (a továbbiakban DB) vízszint +3 m magasságban van, a hozzátartozó vízhozam mintegy 3500 m

3/s. A partvonal kialakítását úgy tervezték, liogy a vezetőinüvek mögötti mellékágakat és az alacsony partszakaszokat mederből kotort kaviccsal töltik fel. A kavicsfeltöltés szélességét 30 m-re, hátsó rézsűjét 1:10, vízfelöli rézsűjét pedig kő vagy műkő burkolattal — 1:2 hajtásúra tervezték. A mellékágak feltöltését biztosító vezetőműveket (bukókat) DB +2 m magasságra tervezLék. A bukók hosszát hidraulikai számításokkal úgy határozták meg, hogy a 10 cm/óra értékben felvett vízállásemelkedés mellett, 10 óra feltöltési idő alatt, a mellékágak oly módon töltődjenek fel. hogy a partok meghágása után a kilépő víz a kavicsfeltöltést meg ne bonthassa, illetve az ágakban káros kimosások ne keletkezhessenek. A vezetőművek és kavicsháttöltések védelmére a mellékágakban a vezetőművek mögött 50 — 100 m-re anyagvisszatartó gátakat terveztek, általában DB +1,5 m koronamagassággal. A mellékágak belépcsőzésénél arra törekedtek, hogy az egyes gátak igénybevétele lehetőleg egyenlő legyen és a kialakuló maximális vízlépcső 0,8 — 1,2 m között változzon. Ennek megfelelően a mellékág-elzárás sorozatok koronamagassága DB + 1 és DB + 2 m között változik. Ezeknél az elzárásoknál figyelembe vették az ágakban már meglevő műveket is (Csorna—Laczag 1973). Egyes mellékágakban, ahol azok az árvédelmi töltésekhez szorulnak, a töltések védelmére partbiztosítást is terveztek. A szabályozási művek mintaszelvényeit Zorkóczy (1969) után az 7. ábrán mutatjuk be. Az 1963-ban megkezdett nagybajcsi kisvízszabályozás tervei már az új irányelveknek megfelelően készültek (Csorna—Laczay 1974). A szabályozás a már említett második ütem időben előrehozott első munkájának minősül. Lényegében azonos módon készültek a későbbiekben a gabeikovoi (bősi) és rajkai kisvízszabályozás tervei is. A nagybajcsi szabályozás tervezésénél adottságként kellett elfogadni a Győri Folyammérnöki Kirendeltség 1949-ben készült általános kisvízszabályozási tervét, illetve az ennek alapján már megépült művek kiosztását és a sodorvonal vezetését. A hidraulikai méretezést 1000 m

3/s vízhozamra végezték úgy, hogy a szűkített mederben az 1500 m

3/s vízhozam is levezethető legyen. A hidraulikai számításokat hosszabb szakaszra végezték el (1806—1792 fkm). A számítások alapján a tetőponti szelvények szélessége 220 m-re, az * inflexiós szelvényeké 300 m-re adódott, DB-vízszint alatt 6,0 illetve 5,0 m maximális mélységekkel (2. ábra). A nagybajcsi szakaszon szerzett tapasztalatok alapján az inflexiós és tetőponti szélességek közötti eltérést a későbbi tervezések során csökkentették, így a gaböikovoi szabályozásnál a szabályozási szélesség a tetőpontban 250 m, a mélység 4,4 m, inflexióban 260 m és 4,2 m volt. Ugyanezek a tervezett méretek a rajkai szabályozásnál 220 m és 4,7 m, illetve 230 m és 4,5 m (Csorna—Laczaif 1974). Az új általános szabályozási koncepcióba illeszkedő kisvízszabályozásoknál a meglevő középvízi szélesség és a korábban már megépült művek általában határ-