Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Szepessy József: Vízépítési földművek talajainak diszperzitás-vizsgálata

Földművek talajainak diszperzitás-vizsgálata 225 A tulajdonképpeni vizsgálatot a felvízszint lépcsőzetes emelésével, H= 0,05, 0,18, 0,38, majd 1,02 m felvízszintekkel végezzük. Egy-egy mérési szakasz 300 s-ig tart, ezalatt 3 — 5 alkalommal kell köbözéssel a vízhozamot mérni, és feljegyezni a víz színét. Ennek fokozatai: a mintavevő hengert oldalról nézve a folyadék „sötét (sűrűn kolloidális) — mérsékleten fedett — átlátszóan (nyomokban) fedett — tiszta — illetve a hengert felülről nézve tiszta". Ezek a fokozatok kevés gyakorlással egyértelműen észlelhetők. Az észlelésben az első (A) fokozat első percét, amikor a beépítés során keletkezett morzsák stb. távozhatnak, figyelmen kívül kell hagyni. A mérések sorrendjét, és a minősítés módját az I. táblázat tartalmazza. A mérés befejezése után a készüléket szétszedve a mintát a hengerből ki kell tolni, és a mintát óvatosan eltörve (vágva) becsléssel kell meghatározni a furat átlagos átmérőjét. Az egyes fokozatok értékelése a következő: — Dl és D2: diszperzív talaj, gyors erózió 0,3 m/s sebességnél, — ND3 és ND4: átmeneti talajok, lassú erózió 0,3—0,6 m/s sebességnél, — ND2 és ND1 : nem diszperzív talajok, kolloidális erózió 2—3 m/s sebességnél nincs. Sherard szerint a „tűszúrás vizsgálat" jellemezte a legjobban a gátak talaját. A már említett 196 gát talajmintái közül a „rossz" gátak talajai a vizsgálat szerint mind gyorsan erodáltak. Természetesen egyazon gát különböző pontjairól vett talajminták között is mutatkozott szórás, azonban a „rossz" gátból vett minták között minden esetben akadt a „tűszúrás vizsgálat" szerint diszperzív agyag is. Ezért Sherard ezt a vizsgálati módszert tekinti mértékadónak, ehhez hasonlította a többit. A kémiai vizsgálat már kevésbé bizonyult jellemzőnek, volt alacsony Na tartalommal erodáló talajú gát is. Más módszerekkel történő összehasonlítás céljára számítható a víz által a talajnak átadott, az eróziót okozó nyírófeszültség is. A furat belső felülete veszi fel azt az erőt, ami a furat két vége közötti nyomások különbségének és a furat keresztmetszetének a szorzatából adódik. Leegyszerűsítve az összefüggést T = 24,52y H [N/m

2], (1) ahol: T — nyírófeszültség a talaj felületén [N/m

2], H — a vízoszlopnyomás [m], l és cl — a furat hossza és átmérője [mj. Néhány 7^

т/т

2] értéket mutat а II. láblázat. II. táblázat Nyírófeszültség (T) értékei [N/m

2] H [m] 0,05 0,18 0,38 1,02 d [mm] = 1 3,3 11,9 25,2 67,7 d [mm] = 2 6,6 23,9 50,4 135,2 d [mm] = 5 (16,6) (59,7) (125,9) (338,0) 4 Vízügyi Közlemények