Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Fehér Ferenc-Nyiri László: A meliorációs beavatkozások hatása szikes területen

A meliorációs beavatkozások 93 be károsodni, amelyiknek nagyobb a felszínközeli talajnedvesség készlete. Ez a nedvességkészlet nyilvánvalóan a nagyobb szívótávolságú talajcsövezés mellett alakul ki. Figyelemreméltó, hogy az azonos szívótávolságú talajcsövezés mellett alkalmazott különböző mélységig kiterjedő kémiai talajjavítás esetében csak a hagyományos 0—0,25 m-es talajrétegre kiterjedő javításhoz viszonyítva, a mélyebb rétegű javításnál, közel 1 t/ha-al kevesebb termést mértünk. A másik jelzőnövény a lucerna. Az 1980. évi össztermésbe beszámítottuk a közlemény írásakor történt harmadik kaszálás eredményeit is. A termés viszont csak zöldsúlyra volt vonatkoztatható (6. ábra). A lucerna első növedéke időszakában igen nagy különbségek voltak a különböző kísérleti kezelések gvomosodásában. A 6. ábrán ezért feltüntettük a súlyés borítási %-ban kifejezett gyomossági értékeket is. Véleményünk szerint a vízrendezett talaj kismértékű gyomosodásának oka a vízrendezésben nem részesült talaj nagyfokú gyomosodásával szemben a termőhely minőségében beállott alapvető változás. Az előző évi tartós belvíz igen kedvezett a szikes talajokon egyébként is megjelenő sótűrő (halaphyta) gyomfajok elterjedésén túl a felszínközeli talajvizet és nagyobb nedvességtelítettséget kedvelő gyomok — pl. ebszékfű (matricaria inodora L.) — nagytömegű megjelenésének is. A talajnedvesség-szabályozás viszont kimutathatóan lecsökkentette a talaj gyomosodását. A lucerna első kaszálása során mért igen nagy terméskülönbségek oka a vízrendezésben nem részesült talajok nagymértékű gyomosodása volt. A vízrendezés nélküli kezelésekben átlag 83,3 súly%, a felszíni vízelvezetéses kezelésekben átlag 71,3súly%, a már legkedvezőbben kialakított területen 43,4 súly%, a drénezetten pedig csak átlag 25,1 súly% volt a gyom. A vízrendezés nélküli kezelések közül a digőzott talajon termesztett lucerna adta a legjobb termést (19,5 t/ha). A felszíni vízelvezetéses kezelések mellett a zöldtömeg átlaga 21,2 t/ha volt. Sajnos az egyik talajjavításos kezelés nagy gyomosodása a termésátlagot lerontotta. A talajcsövezett kezelésekben a lucerna termésátlaga 38,8 t/ha volt. A legkiegyenlítettebb, kétszer lfit/ha terméseredményt az 5 m-es szívótávolságú, kémiailag javított kezelés adta. A talaj különböző mélységéig kiterjedő kémiai javítások terméseredményeiben jelentősebb különbségek nem mutatkoztak. Talán tendenciában az volt megállapítható, hogy a mélyebb rétegig is kiterjedő javítás kevesebb termést eredményezett. A dréntávolság hatásának vizsgálatából arra a következtetésre jutottunk, hogy az első kaszálásnál az 5 m-es és a 15 m-es szívótávolság 15 t/ha-os termésével szemben, a 10 m-es szívótávolság 17,2 t/ha termést adott. Ez azt jelenti, hogy az első termést alakító hidrológiai és talajnedvességtartalmi helyzetben a 10 m-es szívótávolságú kezelés volt a legkedvezőbb. A második kaszálásnál, nagy valószínűséggel a nagyobb nedvességtartalom következtében a szívótávolsággal fordított arányban alakultak a terméseredmények: 5 m; 15 t/ha, 10 m: 14,5 t/ha, 15 m: 12,4 t/ha. Л kapott eredmények, bár még csak első, nem kellő számban megismételt adatokra épülnek, mégis alkalmasak arra, hogy a hidrológiai helyzet és a talaj nedvességtartalmak számszerű elemzésével nem csak a talaj nedvesség-szabályozás lehetőségeire, hanem az egyes növények számára optimális nedvességi helyzetekre is következtetem lehessen. A beavatkozások értékelésének másik módja a gazdaságossági értékelés. A különböző beavatkozások nagyüzemi szintű tervezésénél a kivitelezés költségei lényeges szerepet játszanak. Kísérleteink szerint a mechanikai és kémiai talajjavítás talajcsö-