Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Ismertetések 661 S. Nikolaoii Görögországból számos adattal számolt be országának erőmű fejlesztéseiről. Elmondta, hogy 1061-ben kevés adattal rendelkeztek ahhoz, hogy összehasonlítsák a vízierőműveket más már megépült erőmű rendszerekkel, így jórészt olyan erőműveket építettek, melyekben minden fajta energiahordozót felhasználnak. 1961 és 1974 közöli azonban három fő vízerőtelep épült meg, s 1983-ig újabb három, a 314 MW-os Sfikia, a 108 MW-os Assomata és a 300 MW-os Pournari építését fejezik be. í. Egységes vízerőmű rendszerek a villamosenergia hálózatban C. fíarrard a munkacsoport elnöke szerint, ellentétben a jelenlegi tervezési elvekkel, az elmúlt húsz évben a működő vízerőműtelepek túl lassan kapcsolódtak be az energiatermelésbe, s a jelenlegi olajválság idején sem változtak túlzottan a viszonyok. Sok küldöttel egyetértve hangsúlyozta a tározós energiatermelés fontosságát a nem tározós energiatermeléssel szemben. A linn Imatran Voima adatokat közölt országának termelés-fogyasztás viszonyairól és azok szervezéséről. Az olasz S. Panichelli és kollégái ismertették a vízerőtelepek és szivattyús energiatározók évenkénti ügyvitelét az energiarendszerben. Hangsúlyozták a maximális biztonság szükségességét a vegyes víz- és hőenergia rendszerek középtávú tervezésénél. Számos tanulmány foglalkozott a vízenergia és más úgynevezett új vagy nem hagyományos energiakészletek egyesítésével, mint pl. a szél, a napenergia. 5. A vízerőművek gazdasági értékelése M. Garlet a munkacsoport munkáját értékelve elmondta, hogy a benyújtott tanulmányok számos értékes tapasztalati módszerrel szolgáltak, s azok alapelve azonos volt. A felhasználásban jelentkező eltérések azonban a világ különböző részeinek ízlésmódjából, életmódjából, szokásaiból adódtak. Három fő tényező, a tervezés, az üzemeltetés és a decentralizálás figyelembevételével elkészítette az értékelési eljárás modelljét. Elmondta, hogy alapvetőnek tartotta a három fő eljárás közti harmónia megőrzését, e három eljárás: (a) a rendszertervezés, (b) évi üzemelési rend meghatározása, (c) egyedi tervek optimalizálása. P. Brinkmann az NSZK-ból feltette az.L a kérdést, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adatok elegendőek-e a helyes döntések meghozásához. Számos vízenergia rendszernél a költség-haszon viszony vizsgálati módszerét alkalmazták s az eredményeket összesítik a hőerőművek eredményeivel. Bár ez a módszer pontos eredményekkel szolgál, a vizsgálati módszert, főleg a fejlett országokban, ki kell egészíteni más analitikai eljárással, a szociológiai-gazdaságtani analízissel. A szociológiai-gazdaságtani módszer kapcsolatban van az életfeltételek minőségi hatásainak, a munkafeltételeknek, a jövedelmeknek, az egészségvédelemnek, az élelmezésnek és a környezetnek a vizsgálatával. A problémákat, melyeknek minden lehetséges hatását figyelembe kell venni, a legkisebbre kell csökkenteni. Az EGB szimpóziumának tükrében a magyar vízenergiakészlelek is átértékelhetök és a vízgazdálkodási keretterv felújítása során az olajválság következtében megváltozott értékrend szerint kell felbecsülni a gazdaságosan hasznosítható vízenergiatermelési lehetőségeinket.