Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

660 Varga Ildikó: Vízerő és olajválság kiegészítik a már meglevő vízerőművek felújításával. így a század végére az évi kapacitás 3,5 TWh-ra növekedne. A Svéd Energia Társulat jelentése szerint nincs program további vízerőművek építésére. A svéd Poulanert kiterjedt környezettanulmányok alapján megállapította, hogy a folyók még nincsenek vízenergia szempontjából kihasználva és a még meglevő rendszerek is tovább fejleszthetők. Ez azt jelenti, hogy bár a kitermelhető energia 35 TWh/év, kb csak 5 TWh/év-es fejlődés várható a kis vízerőtelepektől és a meglevő vízerőművek felújításától. (Svédország, az amerikai Harrisberg atomerőmű szerencsétlensége óta valószínűleg módosítja atomenergia programját, a népszavazás eredményétől függően, s akkor újra felül kell vizsgálnia a kormánynak a vízenergia politikáját.) T. Dotsenko röviden körvonalazta a vízenergia kifejlesztésének irányát a Szovjetunióban. Dotsenko elmondta, hogy a Szovjetunió európai részén kb. 40 — 45%-os jelenleg a vízenergia kihasználtsága, és a következő évtizedben ezt 50—55%-ra kívánják emelni. Szibériában a vízenergia készlet kb. 80%-a koncentrálódik, mely az évi 1 trillió kWh termeléssel átfogó gazdasági potenciált képvisel. Az európai terület energiaellátását a nagy vízfolyások pl. Dnyeper jobb kihasználásával fogják megoldani. Bár a Szovjetunió a hagyományos energiahordozókból nagy készlettel rendelkezik, tovább vizsgálják az atomerőművek építésének lehetőségeit a maximális biztonság mellett. Dotsenko hangsúlyozta, hogy szükség van a vízerőművek, atomerőművek és a szivattyús energia tározók ésszerű kombinációjára. 2. Többcélú vízgazdálkodási rendszerek és azok környezeti hatásai A második szekció munkája során a felszólalók rendkívül fontosnak tartották a vízkészletek fejlesztésének tervezésénél a környezeti hatásokat és azok minőségének figyelembe vételét. E. Valiantza-Aftia Görögországból ismertette a görögországi vízerőműrendszerek környezeti hatásait és kihangsúlyozta, hogy ezek tanulmányozását már a tervezés legkorábbi szakaszában végre kell hajtani. J. D. Coumoulos Görögországból ismertette a vízkészletek hatásait, aláhúzva a többoldalú, átfogó környezeti tanulmányozás fontosságát minden fejlődésre kijelölt területen. Kiemelte a nyilvánvaló ellentétet a gazdaságosság és az ökológia között, valamint azt, hogy a korszerű törvényhozáson alapuló elvek és tervek nélkülözhetetlenek a negatív környezeti hatások csökkentésére. Felhívta a figyelmet arra, hogy minden lényeges tényezőt fel kell ismerni a legkorábbi stádiumában, s mint hatást nagyon jól kell ismerni, hogy elkerülje a világ az Aszuan és a Volta tározónál észlelt kedvezőtlen hatásokat. Több kutató a környezeti hatások megfigyelése mellett, fontosnak tartotta a pénzbeli értékkel ki nem fejezhető értékek megőrzését, mint a tájkép, a környezet, a higiénia és más esztétikai és szociológiai értékekét. 3. Műszaki fejlesztési irányzatok A harmadik szekció szovjet elnöke T. Dotsenko vitaindító beszédében beszámolt a technológiai fejlesztés irányzatairól a Szovjetunióban. így az egyik főirányzat a természetes esések hasznosítása a szivattyús energiatározóknál, nagy magasságú duzzasztógátak építése a lehetséges geológiai és geofizikai határokon belül, lehetőleg helyi anyagokat és erőforrásokat felhasználva. Másik fő irányzat a szerkezetek stabilitásának megnövelése és a gátak szivárgásgátló részeinek fejlesztése új anyagokból és azok kombinációjából (fémek, beton és aszfalt). Egyre elterjedtebb módszer a robbantásos technológia alkalmazása, valamint a szeizmikus területeken íves betongátak alkalmazása. Befejeződött egy 270 m magas íves gát építése olyan területen, ahol a Richter-skála szerinti 8-as erősségű földrengéseket észleltek. A berendezéseket illetően erőfeszítéseket tettek a turbinák fordulatszám növelésére, a kavitációval szembeni ellenállás tökéletesítésére, az élettartam és a kapacitás növelésére s az ellenőrzés hatékonyabbá tételére.